Václav Havel Göncz Árpádról

Egy ilyen találkozás mindaddig elképzelhetetlen volt, hiszen először elnökké kellett lennem ahhoz, hogy egyáltalán útlevelet kapjak. Őt akkor még nem kötötték a politikusi tisztség szabályai, én pedig még nem éreztem korlátozva magam tisztségem által. Manapság, amikor az államférfiak utazásait a protokoll-szakemberek szúrós tekintete felügyeli, elképzelhetetlenek az akkori találkozók és a mindent meghatározó rögtönzések. De akkoriban szinte bármi megeshetett, persze azt is el kell mondani, hogy a kor, amelyben éltünk, ezt számunkra lehetővé tette, és előre szemet is hunyt felette.

Ugyanakkor a totalitárius renddel szembeni ellenállás résztvevőjével találkozni valahogy több is volt az írópályatárssal való szívélyes eszmecserénél. Azt az üzenetet hordozta, hogy ugyan tárgyalnunk kell a hatalom hivatalos képviselőivel, de mi az átfogó politikai változások hívei vagyunk. Néhány hónappal később magyar kollégámat is köztársasági elnökké választották, én pedig csehszlovák, azután pedig cseh államfőként jobb partnerről és barátról, mint Göncz Árpád, nem is álmodhattam volna.”

(A fenti sorokat Václav Havel Göncz Árpád politikai életrajzának beköszöntőjéül írta, 2011. december elején, néhány nappal halála előtt.)