Születésnap

Két- háromszázan lehettünk a Vérhalom téren. A forgalmat sem terelték el, az autóknak, buszoknak csak kicsit kellett lassítaniuk, de azért továbbra is közlekedtek. Néhány perccel négy óra előtt a villa erkélyén megjelent valaki, és letakarította a havat. A nap még fent volt, a felhőtlen ég ellenére a szmog miatt rendkívül bágyadtan sütött. A hőmérséklet mínusz 4-5 fok körül volt. Az emberek türelmesen vártak. Aztán megjöttek a politikusok, először Bauer Tamás, majd Kuncze Gábor, utána Gyurcsány Ferenc. Konrád György is jelen volt, de őt nem láttam.

Aztán Bródy János rázendített, megszólalt a „Ha én rózsa volnék”. Nagyon rekedt volt, zenei élménynek igazán nem volt különösebb. A hangulat azonban emelkedett volt, és ez az alkalomnak szólt. Az emberek bekapcsolódtak, és együtt énekeltek Bródyval. Aztán taps, és egyszer csak kinyílt az erkélyajtó, majd felesége oldalán megjelent Göncz Árpád. Hatalmas taps, és kórusban szólt az „Árpi bácsi”.

Elgondolkoztam rajta, hogy egy embert Árpi bácsiként is lehet nemcsak szeretni, de egyúttal tisztelni is. Csak attól függ, hogy kiről van szó. Ez a szeretet és tisztelet hatotta át a rövid rendezvényt, idézett elő elhomályosodó tekinteteket. És eközben Árpi bácsi két kezét összekulcsolva emelte magasba, és köszöntötte a megjelenteket. Már bement a szobába, de a szűnni nem akaró tapsra még egyszer visszajött.

„Boldog, boldog, boldog születésnapot, kívánjuk, hogy legyen még sok ilyen szép napod” – énekelték sokan, befejezésül.

Szép volt és megható.