Nagyon sok szállal kötődik ide az életünk

Ráksi Katalin

Nemcsak azért, mert - mint azt a Polgármesteri Hivatal hátsó falán elhelyezett márványtábla is bizonyítja - ő avatta várossá Gödöt, hanem azért is, mert hozzá hasonló magas rangú közjogi méltóság még nem járt településünkön.
Lapunk előző számában idéztük Göncz Árpádnak az ünnepi ceremónián elhangzott szavait. Ezúttal a köztársasági elnök úrral az ünnepséget követő fogadáson készült interjút adjuk közre.

- Elnök úr beszédében említette kötődését Gödhöz, hiszen Felsőgödön, az egykori Áldás utcában van a család nyaralója. Mióta jelent áldást az Áldás utca?

- Nem tudnám magának pontosan megmondani. Mi már a Nemes István utcába jártunk, de azt tudom, hogy az valaha Áldás utca volt. Azt hiszem, amikor apósomék megvették a házat még ezt a szép nevet viselte az utca, később kapta a Nemes István nevet.

Nekünk ez a ház akkor nyert komoly jelentőséget, amikor én 1957 májusában bekerültem a börtönbe. Életfogytiglanra ítéltek, a feleségem dolgozott. Négy gyerek volt, egyéves a legkisebb. Ilyenkor nélkülözhetetlen egy nagymama segítsége. A gyerekek tulajdonképpen itt nőttek fel. A nagymama majdnem annyira édesanyjuk volt, mint a feleségem. Szabadulásom után magam is rengeteget jártam ki Gödre dolgozni. Amikor fordítottam, az udvari házba - ami egykor mosókonyha volt - vonultam el. A gödi ház ma is minden nagyobb ünnepen családi menedék. Húsvét tartozik a legkedvesebbek közzé, mert akkor mindig együtt vagyunk.

Ha valakinek dolgozni kell, ha egyetemi vizsgára készül, akkor mindig itt talál nyugalomra, csendre. De társaságot is lehet hívni, akár kerti hússütésre. Szép nagy gyep van. Ez eredetileg egy kis tornácos falusi ház volt. Azóta sorra bekerült először a víz, aztán a villany, fürdőszoba, most már bent van a telefon is. Ott áll a nagylányomék lakókocsija is, amit utazásaik alkalmával magukkal szoktak húzni.

Nagyon-nagyon kellemes és kedves szomszédaink vannak. Első szomszédunk sajnos meghalt. Második szomszédunk most is gondviselője a háznak, kintlévő gyerekeimnek és minden másnak. Ő is megözvegyült és minden szeretetével felénk fordul. A virágokat nagyon szereti. Ebben a rettenetes hajszában, amiben én is, és a feleségem is élünk, Isten áldása ez a hajlék.

A felsőgödi temetőben nyugszanak feleségemnek, Zsuzsának szülei. Ide járunk ki halottak napján is. Úgyhogy nagyon sok szállal fűződik ide az életünk. Göd számomra egy békés szigetet jelent.

A feleségemnek még fokozottabban, és mióta megvannak az unokák, már ők is kijárnak.

- A huszadik század végén, amikor ebből a községből város lett, amikor még - talán - a családot követő fontos közösség a lakhelyünk, milyen reményei lehetnek a magyar és az európai embernek arra, hogy a közösség, közösség maradjon?

- Fogalmazhatunk úgy, hogy a nem létező közösség, közösség legyen. Minden olyan szerveződés amely, meleg emberi közösséget hoz létre, védelmet jelent a nagyon gyors tempóban, szinte az elképzeléseket meghaladó változásban, ami széthúzza nemcsak a családok, de a korcsoportok gondolkozását is. Ma egy hétéves gyerek gondolkodása sokszor előtte jár annak, amit a magunk korosztálya akár felfogni, vagy használni tud. Ilyen körülmények között az időtlen értékek nagyon fontosak.

Időtlen érték a család, időtlen érték a baráti közösség, időtlen érték a kapcsolat a közös érdeklődésűek között, a társadalmi felelősségű embereknek a gyöngébbek érdekében kifejtett munkájának a közösségei. Én egész életemben ezt próbáltam építeni és ezt csinálja a feleségem is gyakorlatilag az egész életével. Ő szociális gondozónak tanult és azt műveli.

A Gödön élők száma az utóbbi két évben tudtommal, kétezerrel nőtt, és minden bizonnyal tovább növekszik. Nem véletlenül. Az ilyen környezet, amelyben maguk élnek, lehetőséget ad az embernek, hogy ha ide kijön, a nagyvárosi személytelenségből elszakadjon, és ez a környezet valószínűleg elmossa azokat a társadalmi határokat is, amelyek valamikor voltak. Én Gödön először Stümmeréknél jártam, még húszegynéhány éves koromban, látogatóban lent a parton, amely szemmel láthatóan - amennyire meg tudtam állapítani -, a gazdag emberek, a módos emberek negyede volt. A felső rész pedig a szakmunkásoké, kispolgároké, akik egy élet munkájával összespóroltak maguknak egy házra valót és igényelték maguk körül a zöldet. Erről árulkodnak a „Megkoplalta-lak" és hasonló feliratú házacskák. Ez ma már, ha végigmegyek Gödön, szemmel láthatóan keveredik. Gyönyörű villák és épületek vannak a felső részen, és beépültek a kis nyaralók az alsói részen is.

Most azt hiszem nagyon sokat fog segíteni a személytelenség ellen az, hogy a nagy személytelen út, a kettes kerülőútja megkerüli magukat, és a kettes átalakul voltaképpen Gödnek a kitűnően kiépített, portalan közlekedő útjává, amelyik legfeljebb Budapestet és Vácot köti össze egymással. Van még egy óriási szerencséjük. Budapest és Vác leveszi magukról az iskolaépítés gondját. Csak az általános iskolai oktatásról és óvodáról kell gondoskodniuk. Egyetem van elérhető távolságban, középiskola válogatás szerint szintén található a közelben, és így majdnem a legjobb közlekedési struktúrát élvezhetik akár Budapest, akár Vác irányába.

Tehát az emberi, a közlekedési, az oktatási, a környezeti és egyéb adottságok is rendelkezésre állnak ahhoz, hogy Göd ugyanolyan kedves, szép, nyugalmat adó menedék maradhasson az arra vágyóknak, mint eddig volt, csak a jövőben immár városi köntösben.