Göncz Árpád az otthonunkban

Alig egy órácskája, hogy véget ért Kuncze Gábor beszélgetése Göncz Árpáddal az ATV Kommentár című műsorában. Ettől a húsz perctől valamiféle természetes nyugalom költözött az otthonunkba: mintha foteljében itt ült volna velünk a volt köztársasági elnök.

Méltósággal, szerénységgel, mások iránti tisztelettel beszélt, emlékezett milliók Árpi bácsija: a szenvedés és "a szép, új világ" szimbólumaként - kiegyensúlyozott lelki békével a szívében; csendesen, emberien, igazan.
Ránk fért már a tiszta szó. Köszönjük.

Egy személyes emlék: négy évvel ezelőtt kértem interjút a köztársasági elnöktől, hátha...  Közvetlen munkatársa kedvesen, de határozottan nemet mondott:
- Az elnök úr évek óta nem ad interjút /…/ javasolta, hogy az 56-os Intézetben hozzájuthatunk egy még meg nem jelent interjúhoz – Göncz Árpáddal. Hosszas szervezés után az interjú megjelent a megyei napilap akkori, október 23-i, ünnepi számában.

Telefonálok, hogy szívesen küldenék a lapból az elnök úrnak.
- Jó napot kívánok, ...vagyok, a...
- Jó napot kívánok, itt Göncz Árpád.
Még mielőtt a meglepetéstől kiesett volna a kagyló a kezemből:
- Hogy érzi magát, elnök úr?
- Jól, jól vagyok, mi bajom lenne?
- Nyugalmasak a napjai?
- A család kényeztet, túlságosan is...
Elmondom, ki vagyok, mit szeretnék. Tegezve - ahogyan gyakran tette - folytatja:
- Persze, persze, küldjél az újságból, érdekel. Ti hogy éltek?
Rövid, dadogós válasz, aztán:
-Ne felejtsd el az újságot, minden jót! Ja, és vigyázz magadra!

Lehet ezt elfelejteni? A csipet Göncz-i kedvességet.