Göncz Árpád a demokráciáért, a demokrácia kialakulásáért

Az 1922-ben született Göncz Árpád egész élete a demokráciáért folytatott következetes küzdelem jegyében telt. Az 1989-90-es közép-kelet-európai demokratikus változások kiemelkedő szereplője, aki a XX. század mindkét totalitárius rendszerével, a fasizmussal és a kommunizmussal is szembeszegült. Életpályája szinte összefoglalja a magyar 20. század történetét. A magyar progressziónak nemigen akadt olyan fontosabb csoportja, amellyel ne lett volna kapcsolatban. A magyar demokrácia megteremtésére és védelmére irányuló erőfeszítéseknek nemigen akadt olyan fontos eseménye, amelyből ne vette volna ki részét.

Magyarország 1944-es német megszállása után egyetemistaként  részt vesz a fegyveres  antifasiszta ellenállásban, megsebesül.  1945-től a Független Kisgazdapárt tagjaként majd egyik vezetőjeként vesz részt a demokratikus politikai életben. Az 1948-49–es  kommunista hatalomátvétel után segédmunkásként dolgozik, majd hegesztő és csőlakatos. Az 1956-os  forradalom alatt a Magyar Parasztszövetségben tevékenykedik.1990. májusától November 4-e, Magyarország szovjet megszállása  után részt vesz a Magyar Demokratikus Függetlenségi Mozgalom által benyújtott memorandumok elkészítésében és az indiai követségre juttatásában. 1957 februárjában segít külföldre juttatni Nagy Imre A magyar nép védelmében című kéziratát. 1957 májusában letartóztatják. 1958. augusztus 2-án, a Bibó-per II. rendű vádlottjaként (Bibó István a Nagy Imre kormány minisztere volt) életfogytiglani börtönbüntetésre ítélik a fellebbezés lehetősége nélkül. 1960 márciusában részt vesz a váci börtön  éhségsztrájkjában; 1963-ban amnesztiával szabadul. 1965-től szabadfoglalkozású író, műfordító. A demokratikus ellenzék tevékenységébe kezdetétől bekapcsolódik, 1979-ben részt vesz Bibó István temetésén, a demokratikus ellenzék első nyílt fellépésen. 1980-ban a Bibó-emlékkönyv szerkesztőbizottsági tagja (a magyar demokratikus politikai kultúra emblematikus alakjának szentelt nagyhatású szamizdat kiadvány az ellenzék különböző csoportjait képviselő 76 értelmiségi írásaiból), 1988 májusában a Szabad Kezdeményezések Hálózatának, majd a Szabad Demokraták Szövetségének alapító tagja, ügyvivője. 1988-ban a Nagy Imre és mártírtársai újratemetését kezdeményező Történelmi Igazságtétel Bizottság alapító tagja, később alelnöke. 1989. június 16-án a Hősök terén az ő nyitja meg az újjátemetési szertartást, a rendszerváltás jelképes eseményét, amelyen százezrek vesznek részt. 1989-től az Emberi Jogok Ligája budapesti tagozatának ügyvezető elnöke. 1989-től 1990-ig az Írószövetség elnöke, majd tiszteletbeli elnöke. 1990 májusától országgyűlési képviselő, az Országgyűlés elnöke és ideiglenes köztársasági elnök. 1990 augusztusától  2010 augusztusáig, két cikluson át a Magyar Köztársaság elnöke.

Göncz Árpád köztársasági elnöki tevékenységéről

Göncz Árpád köztársasági elnökké választását a két nagy rendszerváltó párt, a választásokon győztes  jobbközép Magyar Demokrata Fórum és a legnagyobb ellenzéki párt, a balközép Szabad Demokraták Szövetsége vezetőinek megegyezése előzte meg. A rá mindig jellemző kiegyensúlyozott politikai véleményformálás, a közvetítésre való készség, sőt hajlam nagy szerepet játszott abban, hogy a mindkét fél el tudta fogadni. Közvetlen és együtt érző személyisége hamar a legnépszerűbb politikai személyiséggé tette. A Magyar Köztársaság elnöke az alkotmány szerint kifejezi a nemzet egységét. Göncz emellett a demokratikus alapjogok védelmezőjeként többször fellépett a kormány túlhatalma ellen, vagy a politikai igazságtétel egyes formáival szemben. Megbecsültségét így is megőrizte – elnöki tisztségét két cikluson keresztül látta el. Nem csak a köztársasági elnöki szerep betöltésére adott hosszú távra érvényes mintát. A Göncz-képviselte politikai-emberi minta a Magyar Köztársaság demokratikus hagyományának része lett.
(Rainer M. János történész)

Göncz Árpád az első számú közfunkciót tíz éven keresztül úgy töltötte be, hogy
 végig a magyar közélet legnépszerűbb politikusa tudott maradni. Mi lehet az oka annak, hogy az elmúlt 21 évben senki nem tudott az övéhez hasonlatos tekintélyt és tiszteletet kivívnia magának? Mindenekelőtt az  a mélységes plebejusi demokratizmus, amivel viselte hivatalát, ahogyan valamennyi közszereplésével a Szolgálat-etika mintáját sugallta. Ebben akkor is, és azóta is egyedülálló volt. Emellett még két fontos vonás:
- eltökélt és elkötelezett híve volt  a demokratikus berendezkedésnek, s ha kellett, akkor nem habozott a demokrácia-értékekért mindenféle konfliktust vállalni, ha kellett, akkor akár a kormánnyal, vagy még a parlamenttel szemben is..
- csak akkor és olyan kérdésben vállalt konfliktust, ha más út már nem nyílott meg. vagyis, a különféle politikai erők közötti együttműködés gyakorlója és felmutatója volt, alapjában mindenütt a konszenzus-keresés elkötelezettjeként működött.

Göncz Árpád köztársasági elnöki szerepe az új magyar demokráciában mindenekelőtt: a minta és a mérték meghonosításban rejlik, a legnehezebb időszakban, a demokratikus berendezkedés megszületésének és próbaéveinek kezdetén.
(Kéri László politológus)

Göncz Árpád önmagáról

„Demokrácia… az államfőség kalandjának ez az egyik kulcsszava…A politika rugói és a politikai célok állítólag szentesítik az eszközt. Ha jómagam nem vallom és nem vállalom is ezt, tapasztalati tényként kénytelen vagyok elfogadni, hogy ha szentesíteni nem is szentesítik, de sokak szemében igazolják. Szeretném legalább észlelni – érezni – a határt, amelytől kezdve ez a machiavellisztikus pragmatizmus már valóban veszélyezteti a zsenge magyar demokráciát. És ha már észlelem, igyekezzem tenni is ellene…”

„Politikai gondolkodásomat mindmáig meghatározza Bibó István. Mintaértékű volt számomra nyájas radikalizmusa, átélt magyarsága, európai liberalizmusa, citoyen voltából eredő, magától értetődő bátorsága…”
(Az államfő-lét kalandja Sodrásban 11-13.)

Amit példaképéről, Bibó Istvánról mond, rá is igaz.

Utódai Göncz Árpádról

Mádl Ferenc megválasztott köztársasági elnök elődjéről, 200. június 6-án, az Országgyűlés rendkívüli ülésén

„Göncz Árpád  … nem könnyű években, embert próbáló küzdelmekben, megszenvedett hitével, nagy általános és irodalmi kultúrájával, írói tehetségével, politikai műveltségével és sokéves politikai erőfeszítéseivel, alkotmányos elveink és intézményrendszerünk kiépítésének küzdelmes dialógusával, bölcs belátással, nemzetközi szereplésével, elmélyült szociális felelősségtudatával, beszédeivel és meleg szavaival… örökre teljesebbé és gazdagabbá tette az ország és valamennyiünk életét.”

Sólyom László Göncz Árpád 85. születésnapján

„A magyar történelemben Göncz Árpád  az első köztársasági elnök, aki egy valóban független, egy valóban demokratikus és egy valóban alkotmányos köztársaságnak az államfője volt. Ennek a rendszernek az első 10 évében tevékenyen és meghatározóan részt vett kialakításában és most, hogy visszatekintünk, egyre inkább megmarad elnök úr arca, mosolygósan, kötetlenül, mint ennek a kornak, a 90-es éveknek az egyik szimbóluma… Óriási jelentősége van, hogy az első elnöke ennek az új államnak egy 56-os volt. …Gyakran kiállt a szabadságjogok mellett, … minden politikai vitát  alkotmányos mederben tartott. … Emlékszem arra, amikor beiktatása után lement a Kossuth térre, én akkor hallottam először azt, hogy bekiabálták, hogy Árpi bácsi. Egész máig Árpi bácsi maradt, és ez egy olyan közvetlen viszonyt, kölcsönösséget tételez fel azzal a néppel, akinek az egységét kifejezi, ami valóban irigylésre és elismerésre méltó.”

Göncz Árpád elfogadottsága

Az elnöki intézmény becsületét Göncz Árpád teremtette meg, aki tíz éven át magasan a legnépszerűbb magyar politikusnak számított. 1990 júniusában 67 pontos népszerűségi mutatóval kezdte államfői pályafutását. Néhány hónap múltán már 73 pontra növekedett rokonszenvindexe, amely a következő tíz év során egyetlen alkalommal sem süllyedt 70 pont alá. Göncz Árpád 1991-től minden hónapban a politikusok népszerűségi listájának első helyén végzett.

2000 júniusában a leköszönő köztársasági elnök újabb személyes és abszolút rekordot döntött: 86 pontos rokonszenvindexe a valaha mért legkedvezőbb politikusi értékelés volt s maradt. Ma már álomnak tűnik egy ilyen magas rokonszenvmutató.

Göncz magas pontszámai esetében szinte nem beszélhettünk társadalmi vélemény-különbségekről, rokonszenvindexe akkoriban minden rétegben meghaladta a 80 pontot. Népszerűségének titka abban rejlett, hogy egyfelől olyan személyiség volt, amilyenek mi magunk is vagyunk, másfelől olyan ember, amilyenek lenni szeretnénk. Azaz közülünk való, érthetően fogalmazó, hétköznapi figura. Tiszteletre méltó, művelt, empatikus úr.
(Závecz Tibor, Szonda Ipsos)

Összeállította: Gulyás András