Emlékfa Göncz Árpád tiszteletére

Fát ültetett a néhai elnök tiszteletére 2016. május 3-án a Göncz Árpád Baráti Kör, amelyet tavaly októberben hoztak létre az egykori munkatársak, barátok. A vadcseresznye fácskát a Göncz család egykori lakása közelében, az Óbudai Egyetemmel szemben lévő parkban / III., Bécsi út 103 - 105. előtt / ültették el, tövénél emléktáblát helyeztek el. Az avatáson a barátok nevében Schiffer János mondott beszédet. Göncz Árpád emberi nagyságát méltatta, hétköznapi történeteket idézett a köztársasági elnökről, aki magas pozíciójában is az a szerethető demokrata maradt, mint megválasztása előtt.

Az eseményen jelen voltak a család, a Göncz Árpád Alapítvány és az Óbudai Önkormányzat képviselői is.

Schiffer János beszéde – részletek –

2015 októberében alakult meg a Göncz Árpád baráti kör. Tagjai a néhai köztársasági elnök munkatársai, barátai, közeli ismerősei – akiknek kapcsolta 2000 után vált igazán mélyebbé, amikor az nem az elnöknek, hanem a nagyszerű embernek szólt. A kör megalakulásakor kereste hogyan őrizhetné, tehetné élővé Göncz Árpád emlékét. Első javaslat volt, hogy ültessünk egy fát emlékére.

A baráti kör kért meg, hogy itt most a fánál szóljak röviden. /…/ Kezdhetném azzal – ahogyan manapság sikeres emberek kapcsán szokás – hogy már milyen régen ismertem. Mondhatnám, hogy első találkozásom a Gyűrűk Ura vagy a 2001 Űrodisszeia fordítójával történt. De hát azért be kell vallani, hogy fordítói neve csak 1990 után vált közismertté. Elgondolkoztam, hogy találkoztam vele – nem formálisan. Elnökké választása után mondta, hogy két Árpád elődje volt. Nem tudom, hányan tudták, hogy ki volt a másik. (Szakasits Árpád - A szerk.) Akkoriban nem emlegették nagyapamát, szóba hozni öt igen csak kivételes volt. /…/ Aztán, országgyűlési képviselőként és városi vezetőként sok hivatalos találkozónk volt. Egy konferenciának volt a vendége – a felvezető megszólalások sorban sorolták fel a különböző címekkel rendelkező jelenlévőket – ilyen elnök, olyan elnök, stb. Amikor Göncz Árpádnak adták át a szót – Ő egyszerűen –„Tisztelt összes elnök” köszöntéssel lépet túl a formális felsoroláson.

Aztán egyszer New York-ból utaztunk haza, nem külön géppel, az elnök kiment a mosdóba, és felvette mackónadrágját – ez kényelmesebb mondta – és ettől nem veszítette el tekintélyét.

Aztán, hogy magamat fényezzem: a hivatalomban telefonon keresett – kért, hogy nézzek utána valaminek. Mondtam, hogy szívesen, de ez nem az én területem – Tudom, Jancsikám mondta, de neked szívesebben szólók.

Biztosan tudnám folytatni –de ha végiggondolom kis ügyek ezek. De hát éppen attól volt nagy ember Göncz Árpád – mert ilyen kis ügyeink lehettek Vele. /…/

És szól a fa mellet Göncz Árpádnak egy Bibó konferencián elmondott története. „ Emlékszem egyszer álmainkat meséltük egymásnak, benn a börtönben: s Bibó azt mondta: borzasztó álmom volt az éjszaka. Tél volt, havazott, álltam egy szobortalapzaton, és rettenetesen fáztam, és szerettem volna leszállni, de nem tudtam. Ezt sosem fogom elfelejteni, és az a benyomásom, hogy Bibó ma ott áll egy szobortalapzaton, rettenetesen fázik és képtelen leszállni onnan.”

Remélem, hogy e fa köré eljönnek majd emlékezni. Fontos e civilkezdeményezés.

De amikor manapság Magyarországon szobrokat emelnek antiszemita, az országot és a lelkeket pusztító embereknek, fel kell mutatnunk, hogy a demokraták oldalán voltak olyanok, akik tudták mit kell tenni, mi a tisztességes magatartás a 40-es években,56-ban, a 80-as években

Ma, amikor szitokszónak számit a politikus foglalkozás, fel kell mutatnunk, hogy volt olyan személyisége a közéletnek, aki megőrizte emberségét, és személyében rangot adott a közért tenni akaró politikusnak. Ezért nem elég e fa elültetése.

Fotók: Tóth Gergő/Népszava és Göncz Árpád Alapítvány