Az elmúlt 20 év legnépszerűbb politikusa, Göncz Árpád

1922. február 10-én született Budapesten. Édesapja Göncz Lajos magánalkalmazott. Édesanyja Heiman Ilona. Szülei meghaltak, testvére nem volt. Felesége Göntér Mária Zsuzsanna, akivel 1946-ban kötött házasságot, szociális munkásként dolgozott. Általános és középiskoláit a fővárosban végezte. 1939-ben érettségizett a Werbőczy István Reálgimnáziumban. ("Nem szerettem a Werbőczyt, mélységesen korrupt iskola volt. Én jeles tanuló voltam, de a győri Ágyúgyár főrészvényesének a fia is természetesen jeles tanuló lett, az akkori kultuszállamtitkár fia pedig szintén előtérben állt. Egy másik állami főtisztviselő gyereke volt a főstréber. Utáltam azt az iskolát, főleg, mikor jöttek a zsidótörvények".)

Érettségi után a Országos Földhitelintézetben tisztviselőként dolgozott, mellette jogot tanult. 1944-ben szerezte meg a Pázmány Péter Tudományegyetemen a jogi végzettséget és a doktori címet. ("Azért mentem jogásznak, mert ez volt az egyetlen olyan egyetem, amit egy szegény értelmiségi család gyermeke a család számára elviselhetetlen anyagi terhelés nélkül elvégezhetett.")

1939-től (már egyetemista korától) 1946-ig a miniszterelnök szellemi-politikai örökségét vállaló Teleki Pál Munkaközösség tagja, s kapcsolatban állt baloldali, főként a népi írók eszmei befolyása alatt álló értelmiségi csoportokkal.

1944-ben, az ország német megszállása idején, ifjúsági vonalon bekapcsolódott az ellenállási mozgalomba, és a Magyar Diákok Szabadságfrontja Táncsics Mihály Zászlóalja tagjaként részt vett a fegyveres ellenállásban. 1944 karácsonyán a csendőrök megsebesítették.

1945 tavaszán belépett a Független Kisgazdapártba (FKGP). 1946-tól 1948-ig a párt fizetett alkalmazottja és a Nemzedék c. hetilap felelős szerkesztője. ("Először ugyan azt akarták, hogy legyek képviselő. Istenáldotta naivitásomra vall, hogy azt mondtam, én erre még nem vagyok kellően felkészülve, ehhez többet kell tudni. Valószínűleg ezért maradtam életben.")

Az FKGP szétverése után, 1948-ban állás nélkül maradt. (Őt is bevitték a "katonapolitikára", ahol három hétig tartották fogva, folyamatos kihallgatásokkal. (A Katonapolitikai Osztály a HM-ben működött Pálffy György vezetésével. 1949-ben besorolták az ÁVH-hoz.)

1948-1949-ben segédmunkás. 1949-től 1951-ig autogénhegesztő és csőlakatos, 1951 és 1956 között talajvédelmi technikus, agronómus és irányító tervező is volt. 1952-től 1956-ig tanult a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Növénytermesztési Karán, de a forradalom és következményei miatt tanulmányait soha nem fejezte be.

Az 1956-os forradalom idején közreműködött a Magyar Parasztszövetség újjászervezésében. A szovjet invázió után részt vett a magyar demokratikus függetlenségi mozgalom kibontakozási javaslatának kidolgozásában, amelynek alaptervezetét Bibó István fogalmazta.

Nagy Imre írásait 1957. májusi letartóztatása előtt ő juttatta ki a nyugati emigrációhoz. 1957-ben az OMMI tervező agronómusa volt, amikor forradalmi tevékenysége miatt május 23-án letartóztatták. ("1957 májusának végén tartóztattak le, éjszaka a lakásomon, ugyanaznap, amikor Bibó Pistát is. Mellettem ült a kisfiam, amikor jöttek, és házkutatást tartottak. Bevittek a Gyorskocsi utcába, ahol először azt kérdezték, mit hoztam el Sós Jucitól egy kofferban. Fegyvert? Abban bizony csak női alsónemű volt, mondtam, a barátnője melltartója meg bugyogója. Elhitték. Aztán megtudtam, hogy a gyanúsítási csomagban az áll, hogy a népköztársaság államrendjének megdöntésére irányuló szervezkedés vezetésének alapos gyanújával, aláírás: Biszku Béla."

A Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa 1958. augusztus 2-án a Bibó-per másodrendű vádlottjaként életfogytiglani börtönbüntetésre, 10 év jogvesztésre és teljes vagyonelkobzásra ítélte. ("Tárgyalás közben egy csomó embert kihallgattak rólam, volt egy-két szembesítés is. Nagyon érdekes volt látni, hogy ki értesítette a feleségemet erről, és ki nem. Amikor Zsuzsa bejött hozzám anyámmal a gyűjtőbe az első beszélőre, Törőcsik, az őr karon fogott, hogy ugye Göncz, magának életfogytiglanja van? Előttük mondtam, hogy igen, így tudta meg a feleségem.")

A börtönben tanult meg angolul. Börtönbüntetését az Elnöki Tanács 1962-ben 15 évre mérsékelte. Hat év letöltése után, 1963-ban amnesztiában részesült, és június 19-én egyéni kegyelemmel szabadult. (Az 1989. XXXVI. tc. alapján ítéletét semmissé nyilvánították. )

1963-1964-ben a Veszprémi Vegyipari Egyetem szakfordítóként alkalmazta, majd 1964-1965-ben ismét a Talajjavító Vállalatnál mint talajvédelmi munkavezető dolgozott. 1965-től 1974-ig műfordításaiból élt: angol, amerikai, japán klasszikus és kortárs prózai műveket fordított, majd az Irodalmi Alap tagjaként 1990-ig szabadfoglalkozású íróként és továbbra is műfordítóként tevékenykedett.

Egyik legismertebb fordítása, a Magyarországon 1981-ben kiadott Tolkien híres regénye, A Gyűrűk Ura. (első 11 fejezetét Réz Ádám fordította).

Drámákat, regényeket is írt. (Sarusok, regény, 1974., drámai változat, 1979., Magyar Médeia, monodráma, 1976., Rácsok, dráma, 1979., Pesszimista komédia, dráma, 1986., Perszephoné, dráma, 1988., Mérlegen, dráma, 1990., Hazaérkezés, 1991.) és elbeszéléseket (Találkozások, 1980.)

Drámáit a 70-es évektől több külföldi színház, rádió és televízió is műsorára tűzte.

"1985-86-87 számomra az utóbbi idők legtermékenyebb időszaka volt. Sokat voltam vidéken ezekben az években. 85-86-ban írtam meg a Soros-ösztöndíj segítségével a Mérleget. Úgy érzem, hogy mondanivalóját tekintve mindmáig legfontosabb művem, mert a zsidó-népi ellentétnek, illetőleg az ellentét belső tartalmának a megvilágítását szolgálja. Ha jól emlékszem, szintén 86 nyarán írtam a Pesszimista komédiát is, két-három hét alatt, rendkívül koncentrált munkával. Kíváncsi volnék, hogy ma túlságosan komor-e, vagy érezhető az iróniája. Ez majd kiderül, remélem, egy idő után, ha egy színház elolvassa. 1987-88 nyarán írtam meg a Persephonét, amely jellegzetesen politikátlan és magántermészetű mű. Énhozzám pillanatnyilag ez áll a legközelebb, életfilozófiámnak az újjászületéssel és az élettel-halállal kapcsolatos összefoglalása."

Első jelentős ellenzéki tevékenysége a 80-as években a Bibó-emlékkönyv szerkesztése volt, de rendszeresen részt vett a demokratikus ellenzék aláírási akcióiban is. 1987. január 31-től 1990-ig az Írók Szakszervezetének elnöki tisztét is ellátta. 1988-tól a Holmi című lap szerkesztőbizottságának tagja.

1988 júniusától a Történelmi Igazságtétel Bizottság alapító tagja és alelnöke, részt vett programjának kidolgozásában is. 1989. december 20-ától 1990-ig a Magyar Írószövetség elnöke.

1989-ben az Emberi Jogok Magyar Ligája budapesti tagozatának ügyvezető alelnökévé is megválasztották. 1990-től az Írószövetség tiszteletbeli elnöke, 1994-től a Magyar Pen Club tiszteletbeli elnöke.

1988. május 1-jén a Szabad Kezdeményezések Hálózata, majd 1988 őszén a Szabad Demokraták Szövetsége (SZDSZ) alapító tagja, 1988-1989-ben ügyvivője, 1989-1990-ben az SZDSZ Országos Tanácsának tagja. 1990 áprilisában az SZDSZ budapesti területi listáján választották képviselővé.

1990. május 2-án általános tisztelettől övezve - az Országgyűlés elnöki tisztét nagy többséggel nyerte el, s ezzel a törvény értelmében ő lett a Magyar Köztársaság ideiglenes elnöke. Országgyűlési jogkörével a továbbiakban nem élt, parlamenti bizottságnak sem volt tagja. Az Országgyűlés vezetését, először ideiglenesen megbízott elnökként, majd a ciklus végéig Szabad György vette át.

1990. augusztus 3-án ténylegesen is Göncz Árpádot választották 5 évre köztársasági elnökké. Új hivatala miatt képviselői mandátumáról, az Országgyűlés elnökének funkciójáról és 1990. október 2-án az SZDSZ Országos Tanácsában viselt tagságáról egyaránt lemondott.

"Amikor köztársasági elnökként az első kegyelmet adtam, kaptam olyan levelet, hogy saját kezűleg kellett volna felakasztanom a gyilkost, hogy szívükből kívánják, tegyék azt az én gyerekemmel is, amit az áldozattal elkövetett. Nem tudom, hány ilyen levelet suvasztott el a titkárságom, mert állítólag elég nagy felháborodást keltett a kegyelem. Ezzel együtt vállalom, mert eleve megmondtam, hogy amíg én leszek, addig nem lesz kivégzés Magyarországon."

1995. június 19-én ötéves elnöki megbízatásának lejártakor a parlament ismét őt választotta köztársasági elnöknek, így hivatalát 10 éven át, 2000. június 6-ig viselte.

A közvélemény-kutatási listákon a 90-es években elfoglalt első helye, illetve az a tény, hogy számos külföldi kitüntetésben részesült és több külföldi egyetem díszdoktorává avatta, folyamatos és tartós országos népszerűségét, valamint nemzetközi hírnevét tükrözte.

A szinte folyton indulatos politikai viszonyok közepette képes volt megőrizni a csaknem egységes bizalmat, szeretetet és rendkívüli népszerűséget, amely körülveszi. Tízéves köztársasági elnöki periódusa alatt megteremtette a demokratikus államfői viselkedés mintáját. Az övéhez hasonló viharos, de emberileg-politikailag egységes és pálfordulások nélküli pályafutásra kevés példa van a magyar politikai színtéren.