A rendszerváltás első asszonyai – Göncz Árpádné

Addigi élete nem kifejezetten a protokollról, státuszról és elnöki pompáról szólt, hiszen Göntér Mária Zsuzsanna nehéz időkben született, a nagy gazdasági világválság, a második világháború, majd a szocializmus és férje bebörtönzése megedzették a négy gyermeket nevelő, szociális munkás végzettségű asszonyt.

Férje köztársasági elnökké választása idején is főként beteg szüleinek ápolása kötötte le a figyelmét, de mint ahogy korábban nyilatkozta, a protokolláris dolgoknak nemigen volt itthon hagyományuk. Amikor hivatalba lépett, férjének egy öltönyből, neki pedig két szoknyából és két kardigánból állt az ünnepi ruhatára, így amikor a walesi herceget és Dianát fogadták, aznap reggel kezdték el varrni az alkalomhoz illő kosztümjét.

Szociális munkás múltjának köszönhetően mindig is természetes volt számára az elesettek segítése, de a 90-es évek elején találta meg azt az ügyet, amely mellett teljesen elköteleződött. Bár baráti körében volt olyan család, amely fogyatékkal élő gyermeket nevelt, akkor érlelődött benne elhatározássá a gondolat, amikor ellátogatott egy értelmi fogyatékosoknak rendezett nemzeti sportfesztiválra.

1993-ban férjével létrehozták a Kézenfogva alapítványt, amelynek ő lett az elnöke és vezetője. Számos lakóotthont alapítottak, és sokak szerint nagy szerepe volt abban, hogy ma az értelmi fogyatékosok élete, problémái már a társadalmi diskurzus részét képezik, és kormányzati szinten is elkezdtek vele foglalkozni.

(Részlet a megjelent írásból)