Várszegi Asztrik levele Göncz Árpádnak,
90 éves születésnapján

2012. február 10.

Mélyen Tisztelt Elnök Úr!

Kedves Árpád!

90. születésnapodon a fiatalabb tiszteletével és szeretetével köszöntelek. Isten éltessen! Isten teljesítse ki életedet, örülhess Tieidnek, a Téged körülvevőknek, és Isten adjon Neked élő reménységet. Kívánom továbbá, hogy nyílt szívvel, tudd a szeretet és ragaszkodás megnyilvánulásait fogadni. Örömöd legyen zavartalan!

Születésnapodon Jeruzsálemből küldöm jókívánságaimat. Ismersz és így értesz engem: néhány hetet itt töltök Jeruzsálemben, a Szent Városban, hogy Augustinus egyházatya Soliloquiá-ja szellemében „Istent és a lelket” keressem és értsem. Ez adta a gondolatot is, hogy mit írjak innen Neked. Olyat szeretnék, ami igaz, ami emberi, és ami előremutató.

Az Apostolok Cselekedetei (7,2-53) őrizte meg számunkra István diakónusnak a jeruzsálemi főtanács előtt elmondott védőbeszédét. István Mózes példáján a nép vezetőjének „életmodelljét” mutatja be a főtanács botránkozó hallgatóinak. Ezt az életmodellt érdemes magára alkalmazni mindazoknak, akik a „népért” bármilyen módon is felelősek voltak, vagy felelősek.

A kiválasztottságát gyermekkortól érző Mózes élete első szakaszában megtanulta az egyiptomiak minden bölcsességét, ahogy egy kultúrában élni kell, majd próbát tett a közösség szolgálatával, de első alkalommal, fiatalon, tapasztalat és küldetés hiányában kudarcot vallott. Ezután az emberek szokásos életmodelljét választva családot alapított, gyermekeket nevelt, gazdálkodott. Élete második felében az égő csipkebokorból Isten szólította és küldetést adott neki testvérei szolgálatára. Más biztosítékot nem kapott, csak annyit, hogy az Úr, AKI VAN, vele van és általa szabadítja meg népét. Ennek az ígéretnek az erejében vezette ki népét az egyiptomiak rabságából, törvényt, az élet és a szabadság törvényét adta nekik. „Szavaiban és tetteiben hatalmas volt”, mert ekkor már csak az Úrnak élt. Az emberek nem hallgattak szavára, és szívükben visszavágytak a rabszolgaság földjére, Egyiptomba.

Kedves Árpád! A történelemnek ebben az ismétlődő tükrében nézzed Te is gazdag, megpróbáltatásokkal, kihívásokkal, de örömökkel és sikerekkel gazdag életedet! Életet kaptál drága szüleidtől, felnövekedvén megsokszoroztad talentumaidat, megtanultad az európaiak és magyarok minden bölcsességét. Nem tértél ki a kihívások elől, egy sarus eretnek dühével küzdöttél az igazságért és szabadságért, így börtönbe is kerültél. Családot vállaltál, gyermekeket, akiket egy ideig erőslelkű Asszonyod nevelt és tartott el nagy áldozatok árán. Majd egy szinte váratlan fordulattal, az átalakulás sodrában az ország első embere lettél, amikor többek között megtapasztaltad, mint hozsannázott a nép, de azt is, amikor azt kiáltotta neked is, hogy „feszítsd meg!” Ma, 90. születésnapodon kiengesztelődve és reményeim szerint boldogan tekinthetsz vissza még akkor is, ha a világ másként alakult, mint ahogy elgondoltad. Ez már nem a te felelősséged.

Ismétlem a mondatot: Ebben a tükörben nézzed Te is gazdag, megpróbáltatásokkal, kihívásokkal, de örömmel és gyümölccsel gazdag életedet és adj hálát, és köszönd meg! Tieidnek, akik melletted állnak, tisztelnek és szeretnek és Annak, Akitől mindent kaptál.

Nem a már tavaszt daloló jeruzsálemi madarak figyelmeztettek születésnapod idejére, hanem szerető feleséged, Zsuzsa szólt, aki életed hűséges másik fele, gyermekeid édesanyja és Istentől adott őrzőangyalod. Ahogy Te mondtad egyszer, ő a te lelked püspöke. Hallgass rá és engedd, hogy kézen vezessen!

Tisztelettel és szeretettel köszöntelek Családod körében.

Asztrik sk.

Jeruzsálem, 2012. február 2.

Tovább az oldalra

Göncz Árpád (1922 - 2015) a XX. századi magyar demokratikus mozgalmak kiemelkedő szereplője.

Fiatalemberként, frissen végzett jogászként részese a nyilasok elleni fegyveres ellenállásnak, 1945-től a kisgazda pártban kezdi politikai tevékenységét. A párt betiltása után fizikai munkásként dolgozik. Az 1956-os forradalom után a Bibó-per másodrendű vádlottjaként életfogytiglani börtönre ítélik. 1963-ban amnesztiával szabadul. Fordítóként kezd új pályát, az angol-amerikai irodalom egyik legnevesebb fordítójaként válik ismertté. Ezt követően indul saját írói munkássága. A Magyar Írók Szövetségében 1981-től a műfordítói szakosztály elnöke, majd 1989-től 90-ig a szövetség elnöke.

A demokratikus ellenzék tevékenységében kezdetektől részt vesz 1990-ben a szabad választások után a Magyar Köztársaság első elnöke (1990-1995, 1995-2000).

Közvetlen személyisége, rendkívüli nyitottsága, megalkuvás nélküli, kikezdhetetlen erkölcsi tartása, feleségével, Göntér Zsuzsannával közös, mély szociális érzékenysége állnak máig töretlen népszerűsége mögött.