Idézetek

"A napi politikából már rég kivonultam. Amit kellett, megtettem, idejében. Ez nem jelenti azt, hogy a mai történésekről ne lenne véleményem. Demokráciáról, állampolgári jogokról, kötelességekről, politikusi jogokról, kötelességekről, kisebbségről, többségről, toleranciáról, felelősségről ugyanazt gondolom, mint egész életemben”
(ekultura.hu - 2010. november 29. Galamb Zoltán)

„Nem maradt számomra más, mint a börtönviselt magyar értelmiségiek menedéke, a fordító élete. Esetemben rövid idő múltán az angol nyelvű írók műveinek fordítása. Ami idővel megnyitotta utamat az írás felé is. Ötvenkét éves voltam, mire ötévi várakozás után az első művem megjelenhetett…”

„Mi a fordító? Mesterember. Rendelésre dolgozik, nem maga választja sem az anyagát, sem a formát. Művének tartalma, funkciója meghatározott. Mesterember. De végül is, mesterember volt Magister Sebastianus, a mi M. S. mesterünk is.”

„Író vagyok s fordító – mindenekelőtt angol nyelvű művek fordítója. De szívesen írok könyvekről. Hogy ezt én miért nem nevezem kritikának? Talán azért, mert csak olyan könyvről írok, amelyet szeretek, fontosnak érzek, amelyről személyes mondanivalóm van.”

„Fordító a börtönben lettem. Azt állítottam, hogy tudok angolul, amit nagyon jól tettem, mert meg is tanultam bent. És megtanultam egy szakmát, amiből aztán éltem. Mert én a fordításból indultam el az irodalom felé.”

„Jó húsz évig éltem abból, hogy amerikai írók műveit fordítottam magyarra. Némi szakmai cikcakkok után így váltam íróvá. Ötvenkét éves voltam, mire az első művem megjelent nyomtatásban.”

„Az életfogytiglani ítélet nem nekem szólt, hanem elsősorban Bibó Istvánnak, én a Bibó-per másodrendű vádlottja voltam.”
(Az 1956-os forradalmat követő megtorlás során rá kirótt büntetésről, Magyar Hírlap - 2006. október 20.)

„Bibó része volt az életemnek, és nagyon remélem, hogy én is része voltam Bibó István életének.”

„Emlékszem, egyszer álmainkat meséltük egymásnak, benn a börtönben; s ő azt mondta: „Borzasztó álmom volt az éjszaka, tél volt, havazott, álltam egy szobortalapzaton és rettenetesen fáztam, és szerettem volna leszállni, de nem tudtam”. Ezt soha nem fogom elfelejteni, és az a benyomásom, hogy Bibó ma ott áll egy szobortalapzaton, rettenetesen fázik és képtelen leszállni onnét.”
(Elhangzott: a Bibó-konferencián Szegeden, 1992. november 5-én.)

„Szó sincs róla, hogy mi a börtönben vesztesnek éreztük volna magunkat. Sőt: négy esztendeig győztesnek.”
(A forradalom leverését követően a börtönben uralkodó hangulatról, Bibó Társaság - 2001. november 6.)

„Magyar hagyomány, hogy egy értelmiségi, ha kijön a börtönből, azt hagyják fordítani."
(A forradalom utáni megélhetéséről, Karinthy Frigyes Gimnázium - 2001. szeptember 12.)

 „A hatalomhoz való viszonyunk az, amin megmérettetünk. Azon, hogy ki mire használta. És hogyan."

„Bizalmat visszaadni nem, csak elvenni lehet. Ha a népszavazás úgy dönt, hogy a Köztársaság elnökét a nép közvetlenül választja, vállalom a megmérettetést; ha úgy, hogy az elnökválasztás joga a tisztelt Házat illeti, magától értetődően elfogadom a Ház döntését."
(1990-es népszavazásról elnökjelöltként. Magyar Országgyűlés. 1990. július 2.)

„A csatlakozást egyébként az autópálya-építéshez szoktam hasonlítani. Mindenki tudja, hogy hasznos, csak azt nem tudja, hogy kinek, hol és mekkora hasznot hoz."
(Az EU-csatlakozásról. Magyar Hírlap - 2002. december 24.)

„Erkölcsi és politikai késztetést éreztem, hogy „plebejus” államfő legyek, aki a magyar politikai élet színpadára képes visszahozni a mosolyt, - mert anélkül nemcsak politizálni, hanem élni sem lehet -, aki minden döntésénél mindkét fél, kormány és ellenzék szempontjait figyelembe veszi, akinek nemcsak tiszte, de kötelessége is az egyensúly őrzése, a mérséklet, a politikai jó modor meghatározása.”

 "Nézzék el, hogy nem mondom el mindazt, amit manapság mondani illik - nem beszélek a múlt bűneiről, a hibákról, amiket elkövettünk - igenis mi, mindannyian, még ha a bűnökben, hibákban nem is egyaránt osztozunk, hiszen féltünkben magunk is eltűrtük, tudomásul vettük, ami történt, mert emberek vagyunk, esendők, a történelmet nem mi csináljuk, hanem a történelem formál mibennünket, s mert a történelem jégverése ellen nem kötöttünk biztosítást."

Bizalmat visszaadni nem, csak elvenni lehet. Ha a népszavazás úgy dönt, hogy a Köztársaság elnökét a nép közvetlenül választja, vállalom a megmérettetést; ha úgy, hogy az elnökválasztás joga a tisztelt Házat illeti, magától értetődően elfogadom a Ház döntését.
(1990-es népszavazásról elnökjelöltként Magyar Országgyűlés - 1990. július 2.)

„…a Magyar Rádió és a Magyar Televízió alapfeladatainak ellátására képtelenné vált…, és ezzel a magyar választók elesnek a szabad véleménynyilvánítás lehetőségétől.”
(Göncz Árpád: Levél Antall Józsefhez. Magyar Hírlap, 1993. november 2.)

„Valahol a népszerűség igazi titka, ha az ember nem igazodik mindig a népszerűség követelményeihez. (…) Amikor elnök lettem, azt hitték, hogy mazsola leszek a kalácsban. Aztán kiderült, hogy kavics.”
(Göncz  - Göncz Árpád portréfilm 2002  rendező: Papp  Gábor Zsigmond)

„Az elnöki hatáskör – hatalmi vonatkozásban – rendkívül korlátozott. A világon mindenütt, ahol nincs elnöki alkotmány. Az első négy évben, minthogy a magyar alkotmány elég bizonytalanul fogalmazott, látszólag nagyobb jogköröm volt, s akkor – mondjuk – próbálgattam még a hatásköröm esetleges határait. Utána a „törvényhozók” kemény munkával annyit faragtak le belőle, amennyit csak bírtak. Ezek után nehéz arról beszélni, hogy az ország életét ilyen vagy olyan mértékben befolyásoltam. Ha valamivel mégis, akkor csak a szavaimmal.”

(1999. december 28. Népszabadság Magazin)

Tovább az oldalra

Göncz Árpád (1922 - 2015) a XX. századi magyar demokratikus mozgalmak kiemelkedő szereplője.

Fiatalemberként, frissen végzett jogászként részese a nyilasok elleni fegyveres ellenállásnak, 1945-től a kisgazda pártban kezdi politikai tevékenységét. A párt betiltása után fizikai munkásként dolgozik. Az 1956-os forradalom után a Bibó-per másodrendű vádlottjaként életfogytiglani börtönre ítélik. 1963-ban amnesztiával szabadul. Fordítóként kezd új pályát, az angol-amerikai irodalom egyik legnevesebb fordítójaként válik ismertté. Ezt követően indul saját írói munkássága. A Magyar Írók Szövetségében 1981-től a műfordítói szakosztály elnöke, majd 1989-től 90-ig a szövetség elnöke.

A demokratikus ellenzék tevékenységében kezdetektől részt vesz 1990-ben a szabad választások után a Magyar Köztársaság első elnöke (1990-1995, 1995-2000).

Közvetlen személyisége, rendkívüli nyitottsága, megalkuvás nélküli, kikezdhetetlen erkölcsi tartása, feleségével, Göntér Zsuzsannával közös, mély szociális érzékenysége állnak máig töretlen népszerűsége mögött.