Várszegi Asztrik: Búcsúztató beszéd

„Mindennek megvan a maga órája, és az ég alatt minden dolog elmúlik a maga idejében. Ideje van a születésnek és ideje a halálnak, ideje az ültetésnek és ideje a kiszakításnak. Ideje van a sírásnak, és ideje a nevetésnek, ideje a gyásznak, és ideje a táncnak.” (Sirák fia könyve 3,1-4)

Kedves Zsuzsa, kedves gyászoló Göncz Család!
Kedves gyászoló Barátaim! Kedves Mindannyian!

Ez az óra a gyász, a búcsúzás, az elengedés órája! Sirák fia bibliai könyve tanít bennünket erre, még ha mi hajlandók is vagyunk erről megfeledkezni. Igen, kedves Testvéreim, ez az elengedés és búcsúzás órája. Nem mindegy, hogyan engedjük el és hová engedjük szerettünket.

Tisztelettel és szeretettel búcsúzunk Göncz Árpádtól, a Magyar Köztársaság volt elnökétől, a férjtől, a családapától, az unokáiért rajongó nagyapától, az irodalmártól, de mindenekelőtt az Embertől, aki szeretni tudott és, aki szerethető volt. A teremtő Istennek köszönjük meg életét.

Nem ismertem Göncz Árpádot személyesen, csak nevét és irodalmi munkásságát. 1992-ben egy pápai bencés öregdiák, Árpád egykori börtöntársa keresett meg. Ő mondta: meg kell ismerned Árpádot. Börtön-, és cellatársam volt, Árpádban úgy bízom, mint saját lelkemben, Árpádra és Zsuzsára bíztam családomat, amikor lecsuktak és nem tudtam, hogy élve szabadulok-e, mert mindkét vesémet leverték a börtönben. Ők befogadták, megóvták az enyémeket. E személyes tanúságtétel után találkoztam Göncz Árpáddal az őszinte szív és a nyílt szellem emberével. Harmadik találkozásunk lehetett, amikor személyesen arra kért – ennek már több, mint húsz esztendeje –, hogy majd ha elérkezik óra, temessem el.

Kedves Elnök Úr, Kedves Árpád, itt vagyok, hogy ígéretemet, ha nem is könnyű szívvel, teljesítsem. Sokak nevében mondhatom, hogy teljes tisztelettel és szeretettel köszönök el Tőled.

Apa és fia korkülönbséggel ragaszkodtunk egymáshoz. Megismertem emberségét, gondolkodását, az emberek, a magyarság, az emberiség iránti szeretetét, és mint börtönt járt és börtöntől többször fenyegetett embert, mély szabadságvágyát. Hitét tekintve zelóta, Isten igéjét radikálisan értelmező keresztény volt. Amikor (2003-ban) kezembe nyomta a Sarusok új kiadását és elolvastam, tudtam, hogy ha valóban nekem kell őt temetnem, a Sarusok drámáját idézem. Úgy éreztem, hogy a barát és az eretnek párbeszéde Árpád őszinte hitvallása volt.

„Te barát, te tudod, hogy a mi hitünk egy, de azt hiszed, úgy egy, mint a libikóka: egyik vége lenn, a másik fönn. Azt hiszed. Neked van igazad, te vagy fönn, te üdvözülsz, s én jutok a kárhozat helyére. De a szíved mélyén félsz, hogy én kerülök fölül, én állok majd az Isten jobbján, s az ítéletkor te billensz le a pokol fenekére… mi van, ha Isten nem inkvizítor, és a szándékot ítéli, nem a tettet? Még a végén osztoznod kell velem a mennyországon…”

Kedves Elnök Úr! Kedves Árpád! A feltámadt Jézus Krisztusnak a nevében állok itt koporsódnál, aki azt mondta övéinek – és sokakkal Te is az Övé vagy keresztséged révén –, hogy aki bennem hisz, ha meghal is, élni fog.

A keresztre feszített názáreti Jézus nem inkvizítor, Ő az irgalom Jézusa, nála van hely, sok hely van nála. Szolgálni jött és nem azért, hogy neki szolgáljanak. Tudta, mint Te is tudtad: „De jaj, szolga csak egy van: az Isten, s uraktól nyüzsög a végtelenség.” (Weöres Sándor)

Ő megért Téged és magához ölel Téged.

Elnök Úr, Árpád! Isten veled! A viszontlátásra!

Tovább az oldalra

Göncz Árpád (1922 - 2015) a XX. századi magyar demokratikus mozgalmak kiemelkedő szereplője.

Fiatalemberként, frissen végzett jogászként részese a nyilasok elleni fegyveres ellenállásnak, 1945-től a kisgazda pártban kezdi politikai tevékenységét. A párt betiltása után fizikai munkásként dolgozik. Az 1956-os forradalom után a Bibó-per másodrendű vádlottjaként életfogytiglani börtönre ítélik. 1963-ban amnesztiával szabadul. Fordítóként kezd új pályát, az angol-amerikai irodalom egyik legnevesebb fordítójaként válik ismertté. Ezt követően indul saját írói munkássága. A Magyar Írók Szövetségében 1981-től a műfordítói szakosztály elnöke, majd 1989-től 90-ig a szövetség elnöke.

A demokratikus ellenzék tevékenységében kezdetektől részt vesz 1990-ben a szabad választások után a Magyar Köztársaság első elnöke (1990-1995, 1995-2000).

Közvetlen személyisége, rendkívüli nyitottsága, megalkuvás nélküli, kikezdhetetlen erkölcsi tartása, feleségével, Göntér Zsuzsannával közös, mély szociális érzékenysége állnak máig töretlen népszerűsége mögött.