Václav Havel Göncz Árpádról

„Élénken él emlékezetemben az a pillanat, amikor 1990 januárjában – nem egészen egy hónappal azután, hogy csehszlovák elnökké választottak – első ízben találkoztam Budapesten Göncz Árpáddal, az ismert magyar íróval.

Egy ilyen találkozás mindaddig elképzelhetetlen volt, hiszen először elnökké kellett lennem ahhoz, hogy egyáltalán útlevelet kapjak. Őt akkor még nem kötötték a politikusi tisztség szabályai, én pedig még nem éreztem korlátozva magam tisztségem által. Manapság, amikor az államférfiak utazásait a protokoll-szakemberek szúrós tekintete felügyeli, elképzelhetetlenek az akkori találkozók és a mindent meghatározó rögtönzések. De akkoriban szinte bármi megeshetett, persze azt is el kell mondani, hogy a kor, amelyben éltünk, ezt számunkra lehetővé tette, és előre szemet is hunyt felette.

Ugyanakkor a totalitárius renddel szembeni ellenállás résztvevőjével találkozni valahogy több is volt az írópályatárssal való szívélyes eszmecserénél. Azt az üzenetet hordozta, hogy ugyan tárgyalnunk kell a hatalom hivatalos képviselőivel, de mi az átfogó politikai változások hívei vagyunk. Néhány hónappal később magyar kollégámat is köztársasági elnökké választották, én pedig csehszlovák, azután pedig cseh államfőként jobb partnerről és barátról, mint Göncz Árpád, nem is álmodhattam volna.”

(A fenti sorokat Václav Havel Göncz Árpád politikai életrajzának beköszöntőjéül írta, 2011. december elején, néhány nappal halála előtt.)

Tovább az oldalra

Göncz Árpád (1922 - 2015) a XX. századi magyar demokratikus mozgalmak kiemelkedő szereplője.

Fiatalemberként, frissen végzett jogászként részese a nyilasok elleni fegyveres ellenállásnak, 1945-től a kisgazda pártban kezdi politikai tevékenységét. A párt betiltása után fizikai munkásként dolgozik. Az 1956-os forradalom után a Bibó-per másodrendű vádlottjaként életfogytiglani börtönre ítélik. 1963-ban amnesztiával szabadul. Fordítóként kezd új pályát, az angol-amerikai irodalom egyik legnevesebb fordítójaként válik ismertté. Ezt követően indul saját írói munkássága. A Magyar Írók Szövetségében 1981-től a műfordítói szakosztály elnöke, majd 1989-től 90-ig a szövetség elnöke.

A demokratikus ellenzék tevékenységében kezdetektől részt vesz 1990-ben a szabad választások után a Magyar Köztársaság első elnöke (1990-1995, 1995-2000).

Közvetlen személyisége, rendkívüli nyitottsága, megalkuvás nélküli, kikezdhetetlen erkölcsi tartása, feleségével, Göntér Zsuzsannával közös, mély szociális érzékenysége állnak máig töretlen népszerűsége mögött.