Történet 1997-ből

László Ágnes

Göncz Árpád a VI. Budapesti Nemzetközi Bor és Pezsgőfesztivál szakmai tanácskozását nyitotta meg, én előtte készítettem vele egy beszélgetést a múltjáról, az őseiről, és amikor elmenni készült, kértem, nézzen rá a kéziratra. Kimentünk az épületből, gyönyörű idő volt, és ő a biztonsági előírásokra fittyet hányva, elindult a szobor felé. A biztonsági emberek, akik vigyáztak rá, nem tudták, vagy nem akarták megállítani. Mi pedig leültünk a szobor alatti lépcsőre és Göncz Árpád a legnagyobb nyugalommal átolvasta, és ahol kellett, javította a kéziratot.

Pár perccel később, igaz kellő távolságban, de már rengetegen figyeltek bennünket. Külföldiek, magyarok és nem akartak hinni a szemüknek, hogy a magyar köztársaság elnökét látják teljesen hétköznapi emberként, aki egy hölgy társaságában valamit írogat. Mosolyogtak, integettek és fotóztak.

Számomra felejthetetlen marad.

Göncz Árpád és László Ágnes Fotó: Szalay Zoltán

Tovább az oldalra

Göncz Árpád (1922 - 2015) a XX. századi magyar demokratikus mozgalmak kiemelkedő szereplője.

Fiatalemberként, frissen végzett jogászként részese a nyilasok elleni fegyveres ellenállásnak, 1945-től a kisgazda pártban kezdi politikai tevékenységét. A párt betiltása után fizikai munkásként dolgozik. Az 1956-os forradalom után a Bibó-per másodrendű vádlottjaként életfogytiglani börtönre ítélik. 1963-ban amnesztiával szabadul. Fordítóként kezd új pályát, az angol-amerikai irodalom egyik legnevesebb fordítójaként válik ismertté. Ezt követően indul saját írói munkássága. A Magyar Írók Szövetségében 1981-től a műfordítói szakosztály elnöke, majd 1989-től 90-ig a szövetség elnöke.

A demokratikus ellenzék tevékenységében kezdetektől részt vesz 1990-ben a szabad választások után a Magyar Köztársaság első elnöke (1990-1995, 1995-2000).

Közvetlen személyisége, rendkívüli nyitottsága, megalkuvás nélküli, kikezdhetetlen erkölcsi tartása, feleségével, Göntér Zsuzsannával közös, mély szociális érzékenysége állnak máig töretlen népszerűsége mögött.