Történelmi esélyünk

Hát megértük ezt a napot is. Ma kétszer bőrig áztunk, s most süt a nap. Negyven év után egy pillanat alatt visszazökkent a józan ész vágányára a román-magyar viszony. S én mélyen megilletődve állok itt, Erdély ősi földjén, Marosvásárhely föllobogózott főterén, Románia elnökének az oldalán. Előttem egyetlen magyar államfőnek sem adatott ez meg, Erdély és a város sem köszöntött még a falai közt egyszerre román és magyar köztársasági elnököt.

Most azért állunk itt egymás mellett, hogy a puszta jelenlétünkkel is kinyilvánítsuk - a város és a világ előtt -, hogy előre tekintünk és nem hátrafelé, hogy tanultunk a történelemből…

Nem véletlen, hogy itt vagyok, és most vagyok itt: én, aki közjogi tisztem szerint Magyarország 10 millió polgárának demokratikus jogait vagyok köteles és képes védelmezni, de magyar voltomban testvéremnek érzek a világon bárhol élő minden magyart, és felelősséget érzek valamennyiük sorsáért, boldogulásáért. Ezért külföldi utazásaim során is tájékozódom az adott országban élő magyarok sorsa felől, s tárgyalok - ha kell - érdekükben. Akár Romániában, ahol a legtöbben élnek, akár másutt, szomszédságunkban vagy bárhol a világban, Kanadától Ausztráliáig. Mert szeretném elérni, hogy a 15 millió magyar jogai a világon sehol ne sérüljenek meg. Ott, ahol élnek, elégedettek és boldogok legyenek. De azért érdemben csak akkor tudok tenni valamit, ha én és a magyar kormány szót ért a szomszédaival, felismeri az ország valóságos érdekeit és lehetőségeit, ha Magyarország ügyeit úgy tartja rendben, ahogyan azt az európaiság erkölcsi és politikai követelményei, írott és íratlan szabályai megkívánják.

Elhangzott: a nagygyűlésen Marosvásárhelyt, 1997. május 27-én

Tovább az oldalra
Göncz 100