Ma már történelem

Göncz Árpád Tiszavasváriban - 1.

2013. február 15.

Sulyok József

hirposta.hu

A pirított libamáj esete. A napjainkban 91. életévét betöltő Göncz Árpád, volt Köztársasági Elnök úr előtt szeretnék tisztelegni néhány róla és vele történt, Tiszavasvárihoz köthető emléktöredékkel.

1992-ben vettük fel Tankó Tibor vezérőrnagy, Elnöki Tanácsadón keresztül, Göncz Árpád Elnök úrral a kapcsolatot, és hívtuk meg Tiszavasvári Önkormányzata és a városban alakult Erdélyieket Segítő Társadalmi Bizottság nevében egy látogatásra. A meghívás célja az volt, hogy találkozzon - az országban akkor egyedülállóan - a város középiskolájában tanuló székelyföldi és kárpátaljai diákokkal, szülőkkel, támogatókkal.

A nagyon várt találkozó 1992. dec. 16-án történt meg. Az egész napot tartalmas programokkal, találkozásokkal töltöttük, amelyet a szakközépiskolában elfogyasztott ebéddel szakítottunk meg. A biztonsági emberek éber figyelme mellett, viszonylag szűk körben ebédeltünk. A középiskola vezetői, a mindenki elé kitett étlapon ismertették a menüt.

Amikor Göncz Árpád átnézte a kínálatot, hozzám fordult, s azt mondta:

- De jó, hogy az étlapon nincs töltött káposzta. Képzeld el Polgármester úr, valaki egyszer megkérdezte tőlem, hogy mi a kedvenc ételem és én mondtam, hogy a töltött káposzta. Ez futótűzként elterjedt a vendéglátók között, s az óta mindenütt azzal traktálnak. Szeretem, de ami sok, az sok.

Miközben jót derültünk a sztorin, feltálalták a tiszavasvári specialitást, a „vasvári zúzos-lét”. Jeles ünnepek, lakodalmak a településen el nem múlhatnak nélküle. Nagyon ízletes, különleges tésztával ízesített húsleves.

Ekkor megint hozzám fordult mindenki Árpi bácsija, s megjegyezte:

- Na, itt sem eszünk pirított libamájat.

Ekkor néztem rá az elém tett étlapra. Előétel, pirított libamáj. Ez engem is meglepett, mert a menü összeállításánál a libamájról nem esett szó. Ez lett volna az iskola kellemes meglepetése? Gondoltam. Hát sikerült. Egész délután bosszantott a dolog, ha valamiért elmaradt az előétel, miért írták az étlapra, füstölögtem. A zsúfolt programok miatt nem tudtam tisztázni a dolgot, az iskola igazgatójával. E kis kellemetlenség ellenére egy tartalmas, csodálatos napot töltöttünk Göncz Árpád társaságában. Meghitt perceket szerezve neki is, a diákok körében.

Másnap, a még itt maradt székelyföldi vendégekkel ebédeltem, amikor a csendben megszólalt a csíkszentsimoni gépkocsivezető:

- Finom ez az ebéd, de a tegnap déli pirított libamájnak nincs párja.

Megállt a kezemben a kanál.

- Miről beszélsz Zolika? – kérdeztem vissza.

Majd kirajzolódott a libamáj eltűnésének története. A magas rangú vendégeknek fenntartott helyiséggel szemben volt megterítve a gépkocsivezetőknek, biztonsági embereknek, akik a tálaló pincérektől azt kérték, hogy ők kapják meg először az ebédet, mert nekik hamarabb kell készenlétben lenni. Így nekik tálalták fel a csak vezetőknek szánt pirított libamájat, s mi hoppon maradtunk.

Másnap Tankó Tiboron keresztül, viccesen megüzentem Göncz Árpádnak, hogy a sofőrjén és biztosító emberein keresse a pirított libamájat. Ő rövid úton visszaüzent, hasonló stílusban, nem keresi senkin, meg is érdemeltük, hogy más ette meg az ínyenc falatokat, mert különbséget tettünk ember és ember között.

Jó érzéssel állapítottam meg, s mondtam a telefonban Tankó Tibornak: - Nem is ő lett volna, ha nem ezt üzeni vissza.

Tovább az oldalra

Göncz Árpád (1922 - 2015) a XX. századi magyar demokratikus mozgalmak kiemelkedő szereplője.

Fiatalemberként, frissen végzett jogászként részese a nyilasok elleni fegyveres ellenállásnak, 1945-től a kisgazda pártban kezdi politikai tevékenységét. A párt betiltása után fizikai munkásként dolgozik. Az 1956-os forradalom után a Bibó-per másodrendű vádlottjaként életfogytiglani börtönre ítélik. 1963-ban amnesztiával szabadul. Fordítóként kezd új pályát, az angol-amerikai irodalom egyik legnevesebb fordítójaként válik ismertté. Ezt követően indul saját írói munkássága. A Magyar Írók Szövetségében 1981-től a műfordítói szakosztály elnöke, majd 1989-től 90-ig a szövetség elnöke.

A demokratikus ellenzék tevékenységében kezdetektől részt vesz 1990-ben a szabad választások után a Magyar Köztársaság első elnöke (1990-1995, 1995-2000).

Közvetlen személyisége, rendkívüli nyitottsága, megalkuvás nélküli, kikezdhetetlen erkölcsi tartása, feleségével, Göntér Zsuzsannával közös, mély szociális érzékenysége állnak máig töretlen népszerűsége mögött.