Köszönjük Elnök Úr!

Göncz Árpád különleges könyve

Göncz Árpád fordította – sok más remekművel együtt – a Nyúlcipőt és Az eastwicki boszorkányokat. Ő írta egykor e két regény szerzőjéről, John Updike-ról: „Van író, aki örökké fiatalemberként él az olvasói képzeletben.” Aztán Updike 2000-ben levelet küldött Göncz Árpádnak, amikor a köztársasági elnök befejezte második hivatali ciklusát. A Pulitzer-díjas amerikai író így fogalmazott: „Megtiszteltetésnek tartom, hogy az írott szó világában találkozhattunk.”

Updike levele is belekerült abba a kötetbe, amely tizenöt évvel ezelőtt jelent meg háromszáz számozott példányban. A Helikon Kiadó akkori szerkesztője, Lendvai Zsóka állította össze a könyvet, amelyben Updike mellett a magyar szellemi élet jelesei – Csányi Vilmostól Esterházy Péteren át Vásárhelyi Miklósig – írták le gondolataikat Göncz Árpádról személyesen Göncz Árpádnak, Kurtág György pedig privát partitúrával köszöntette a búcsúzó államfőt. A könyv mostantól megvásárolható.

A napokban jelentette meg a Kossuth Kiadó Köszönjük, Elnök Úr! címmel. László Ágnes, a kötet projektmenedzsere a 168 Órának elmondta:

– A kiadó ezzel a könyvvel is szeretne emléket állítani örökös köztársasági elnökünknek. Tizenöt évvel ezelőtt az első számozott példányt – kék bársonyba kötve – természetesen Göncz Árpád kapta. Akkor találta ki: mivel a rezidenciájának egyik szobájára a kék szín jellemző, oda kerül a díszkötésű könyv. Majd Kék szalon néven értelmiségi klubot is indított. Havi rendszerességgel találkozott nála a magyar szellemi élet színe-java.

Különleges kötet, amely tizenöt évvel ezelőtt csak a barátok kezébe került. Akkor, amikor Göncz Árpád, a III. Magyar Köztársaság első elnöke befejezte második elnöki ciklusát. Neves művészek, tudósok, írók, költők, a közélet kiválóságai írták le gondolataikat, és így köszönték meg az államférfinak és az Embernek mindazt, amit a köz érdekében tett és képviselt.

A szerzők közül sokan már nincsenek közöttünk, de írásaik a könyvben szereplő kortársaikéval együtt örökérvényűek maradnak és most mindenki számára elérhetővé válnak. Göncz Árpád emléke előtt tisztelegve a Kossuth Kiadó most közkinccsé teszi.

Tizenöt évvel ezelőtt GÖNCZ címmel emlékkönyvnek készült ez a kötet, amelyet egy Göncz Árpádot szerető és tisztelő szellemi csapat alkotott meg a Helikon Kiadó Kft. gondozásában és Lendvai Zsóka szerkesztésében. A névsor kialakításának fő szempontja az volt, hogy a szerzők legyenek a szellemi élet kiválóságai és legyen személyes kötődésük Göncz Árpádhoz. Pomogáts Béla egy 1980-ban született írásával szerepel a könyvben, amelyben nem az államelnök, hanem a műfordító munkásságát értékeli – nagyra. Gönczöl Katalin, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa szabálytalan vizsgálati jelentést írt Göncz Árpád, magyar állampolgár jogainak helyzetéről. Kurtág György Csendes párbeszéd címmel egy zenemű kottáját küldte el a szervezőknek. Juhász Ferenc még az ifjúsága idején írt Rezi bordal című versét ajánlotta kedves sorok kíséretében Göncz Árpádnak. Lengyel László megírta, milyennek képzeli el ő Gönczországot, Poszler György pedig azt, mit kellene tartalmaznia a Göncz-iskola tananyagának. Sorolni lehetne tovább a szerzők míves gondolatait, de legyen inkább ez személyes felfedezés és öröm mindazok számára, akik a gondolatiságában rendkívül gazdag kötetet elolvassák.

Köszönet érte a szerzőknek és Lendvai Zsókának, aki 2015. október 7-én este, amikor több ezer ember gyűlt össze a Kossuth Lajos téren csendes megemlékezésre Göncz Árpádról, magával hozta ezt a kötetet és megajándékozott vele. Belelapozva éreztem, olyan kincset tartok a kezemben, amelyet másokkal is meg kell osztani. Másnap délelőtt pedig a kiadó vezetése nagyon gyors döntést hozott: kiadjuk!

(László Ágnes)

A kötet szerzői:
Csányi Vilmos, Darvas Iván, Eörsi István, Esterházy Péter, Fejtő Ferenc, Gombár Csaba, Gönczöl Katalin, Grendel Lajos, Hankiss Elemér, Jancsó Miklós, Juhász Ferenc, Kányádi Sándor, Kende Péter, Konrád György, Kosáry Domokos, Kovács András Ferenc, Kurtág György, Lator László, Lázár Ervin, Lengyel László, Litván György, Mészöly Miklós, Nádas Péter, Orbán Ottó, Parti Nagy Lajos, Petri György, Pomogáts Béla, Poszler György, Romsics Ignác, Surányi György, Szabó István, Szilágyi Ákos, Tandori Dezső, Updike, John, Vajda Mihály, Várszegi Asztrik és  Vásárhelyi Miklós

Idézetek a kötetben szereplő írásokból:
„Göncz Árpád köztársasági elnöksége egy különleges személyiség szerepvállalásának jegyeit mutatta. Göncz ráérzett azokra a sokszor kimondatlan, de szükséges igazságokra, amelyekre – a napi politika érdekharcai felett – mindenkinek szüksége volt saját lelki komfortjához. Pozíciója a patriarcha, a családfő ősi mintájára, a komoly, méltóságteljes, mindenkiért felelős, a jót és a rosszat egyaránt meglátó morális hatalom jelképe lett.” (Csányi Vilmos)

„Amikor a Történelem górcső alá veszi majd Magyarország huszadik századát, meggyőződésem, Göncz Árpád is ott lesz majd azon tíz igaz magyar között, akiknek a kedvéért az Úr továbbra is életben tartja majd Magyarországot.” (Darvas Iván)

„Egy jámbor és differenciálatlan (rímes) gesztust szeretnék tenni – tiszteletem jeléül. A tiszteletem annak a férfinak szól, aki presztízst tudott adni a politikának, aki úgy tudott tekintélyes lenni, hogy nem volt tekintélyelvű.” (Esterházy Péter)

„Göncz Árpád nem volt politikus, nem voltak politikai ambíciói, hatalmi igényei, ő szolgálni akarta népét, mint a hajdani felvilágosult fejedelmek.” (Fejtő Ferenc)

„Nem sztártípus. A Kincskereső kisködmönből vagy a Hét krajcár világából is szalajthatták volna… Két lábon járt, nem szaxofonozott a Parlamentben, nem teniszezett Sampras-szal, nem lakott reneszánsz palotában, nem vadászott nagyvadra Afrikában. Nem futballozott Pelével vagy David Beckhammel. Tette és teszi a dolgát.” (Hankiss Elemér)

„Szilárd meggyőződésem volt, hogy az országnak jót tenne Göncz Árpád elnöksége. Miből táplálkozott ez a meggyőződés? Az erejéből és a finomságából, a megfontoltságából és a szerénységéből, az elemzőképességéből és a humorából, az éles emberismeretéből és a gyűlöletmentes, sajnálkozó derűjéből.” (Konrád György)

„Az embernek nemcsak az üldöztetés, hanem a felemeltetés is nagy próbatétel. A gyengébbek arcán, magatartásán, tettein hamar kiütköznek a torzulás ilyen vagy olyan jelei. Éppen ezért a pár sorban, amelynek megírására visszavonulásod alkalmából kértek, személyes tanúságtételemmel azok véleményét szeretném alátámasztani, akik tudják, hogy Te mindkét próbatételt híven, tisztességgel kiálltad.” (Kosáry Domokos)

„Gönczországban szegénynek lenni nem szégyen, nem dicsőség, hanem együttérzésre szoruló állapot. A gönczök nem járnak lesütött szemmel, behúzott nyakkal… Látja, mi köztársaság vagyunk. Magunk készítette, kézzel bütykölt, plebejus köztársaság. Nem nagyüzemi termék. Nem hisszük, hogy a miénk a legjobb, de nem gondoljuk, hogy alábbvaló másokénál.” (Lengyel László)

„Az első perctől kezdve – és soha bele nem fáradva, az utolsóig – fantasztikus tapintattal és «ember-érzékkel» találta meg a legjobb szavakat, a leghelyénvalóbb gesztusokat; adta a kitüntetéseket és elismeréseket; talált időt, hogy ott legyen minden esküvőn, szoboravatáson, megemlékezésen, és természetesen, ahol úgy érezte, hogy lennie kell; hogy előszavakat írjon és megnyitókat tartson mindazok kérésére, akik művészi vagy tudományos, vagy társadalmi munkájukkal ugyancsak «szolgálatot» végeznek. Magatartásával az emberek, ahogy mondta, a «szolgák nélküli állampolgárok» iránti nemzeti, társadalmi, állami megbecsülést tudta mindvégig szépen, egyszerű méltósággal kifejezni.” (Litván György)

„Árpád nemcsak kitűnő politikus (ez önmagában kevés, mint differentia specifica, hiszen a publicisztika szintjén az volt Mikszáth, Ady és világos pillanataiban József Attila is), hanem lenyűgöző személyiség, magyarán karizmatikus lény, a kedélyes közvetlenség és a szigorú határozottság oly sajátos vegyüléke, ami – különös módon – egy másik kelet-európai politikussal, Václav Havellel rokonítja.” (Petri György)

„Az ország nagy szerencséje, hogy olyan elnöke volt tíz esztendőn keresztül, aki folyamatosan érdeklődött a gazdaság eseményei iránt, és ezt úgy tette, hogy mindenkor a gazdaságnak a kisemberek életére való hatását firtatta. Mindig azt kérdezte, mikor lesz végre emberibb, elfogadhatóbb élete a szegényeknek és a kivetetteknek ebben a társadalomban.” (Surányi György)

„Mándy, Hemingway, Göncz. Más-más-más pályák. S Göncz Árpád fordítói pályája a kivételesek közé emelkedett. Nem sorolom. Nem vagyok az, aki effélékre „büszke”, mégis valami elemi öröm, hogy szegény Réz Ádám után a dolog megoldására kényszerülvén, Tolkien művében, Göncz megint remek prózaszövegét szerény verskontribúcióimmal tarkíthattam.” (Tandori Dezső)

„S akkor jöttél Te, Elnök Úr – ha az átlag állampolgár őszinte, bevallja, nem is tudja, honnan –, s elkezded képviselni Magyarország lakosságát, olyan egyszerűen és természetesen, amilyen maga az itt élő nép, olyan nyitottan, sokszínűen, védtelenül és tartózkodóan, mint a legtöbb ember ebben az országban, aki átélte mindazt, amit rákényszerített a történelem.” (Szabó István)

„Őszinte bámulattal és meghatódottsággal fogadtam, hogy fordítóim egyike, aki a börtönben látott hozzá munkám lefordításához, később nemzete elnöke lett, méghozzá olyan sikeres és szeretett Elnöke, mint Ön.” (John Updike)

„Göncz Árpád – feltételezésem szerint – törekedett arra, hogy az elnökre rótt kötelező köröket teljesítse, de annál függetlenebb és szabadabb egyéniség, hogy azokat túl ne lépje. Minden hivatalosságot megelőzött és felülmúlt személyessége, amely egyazon pillanatban feledtette rangját és érvényre juttatta személyiségét.” (Várszegi Asztrik)

„Göncz Árpád diákkorától egy életen át a köz ügyét szolgálta. Népszerűségének ez a titka. S ezzel nemcsak saját magának szerzett megbecsülést, hanem az elnökségével egyidős demokráciának is, amely erre bizony nagyon rászorul. Az emberekben élteti a reményt, hogy valóban egy köz-társaság tagjai, van, aki meghallgatja szavukat, megszólaltatja hangjukat, hogy a politikus rendeltetése, hogy a poliszt képviselje. Hogy a köz ügye mindenekfelett való. Mert Göncz Árpád a legmagasabb méltóságban is köz-ember maradt. Mindannyiunké.” (Vásárhelyi Miklós)

Kiadó: Kossuth Kiadó
Oldalszám: 160 oldal
Megjelenés: 2015. október 22.

Tovább az oldalra

Göncz Árpád (1922 - 2015) a XX. századi magyar demokratikus mozgalmak kiemelkedő szereplője.

Fiatalemberként, frissen végzett jogászként részese a nyilasok elleni fegyveres ellenállásnak, 1945-től a kisgazda pártban kezdi politikai tevékenységét. A párt betiltása után fizikai munkásként dolgozik. Az 1956-os forradalom után a Bibó-per másodrendű vádlottjaként életfogytiglani börtönre ítélik. 1963-ban amnesztiával szabadul. Fordítóként kezd új pályát, az angol-amerikai irodalom egyik legnevesebb fordítójaként válik ismertté. Ezt követően indul saját írói munkássága. A Magyar Írók Szövetségében 1981-től a műfordítói szakosztály elnöke, majd 1989-től 90-ig a szövetség elnöke.

A demokratikus ellenzék tevékenységében kezdetektől részt vesz 1990-ben a szabad választások után a Magyar Köztársaság első elnöke (1990-1995, 1995-2000).

Közvetlen személyisége, rendkívüli nyitottsága, megalkuvás nélküli, kikezdhetetlen erkölcsi tartása, feleségével, Göntér Zsuzsannával közös, mély szociális érzékenysége állnak máig töretlen népszerűsége mögött.