Göncz Árpádra emlékezünk

www.sfportal.hu

Életének kilencvennegyedik évében elhunyt Göncz Árpád, a huszadik század második felének jelképes alakja. Jogásznak tanult, és korán bekapcsolódott a politikai életbe; részt vett az 1956-os forradalomban, amelyért életfogytiglan börtönbüntetésre ítélték, végül öt év után szabadult, de még közel harminc évig nem folytathatott jogi és politikai tevékenységet. A rendszerváltást követően tagja lett az első országgyűlésnek, majd 1990 és 2000 között köztársasági elnök volt, akire ma úgy emlékeznek, hogy „mindenki elnöke”.

Ám nem csak Magyarország vesztett el egy meghatározó történelmi alakot, hanem az irodalmi élet is egy kiváló műfordítót. Göncz Árpád a börtönévek alatt tanult meg angolul, szabadulása után szakfordítóként kezdett dolgozni, később főállású író, műfordító lett. Többek között William Faulkner, Ernest Hemingway és John Updike regényeinek fordítása fűződik a nevéhez, a legismertebb munkája mégis J. R. R. Tolkien Gyűrűk ura trilógiájának magyarra ültetése.

A nagyszabású munkáról örömmel osztott meg izgalmas részleteket, például, hogy a munka közben beleszeretett Galadrielbe. A regénysorozatot egyébként a világirodalom legnagyobb kerti törpéjének tartotta, ám később ezt a nézetét megváltoztatta. A rajongók hálája mindenesetre kitartott mellette, és élete végéig a Magyar Tolkien Társaság tiszteletbeli elnöke maradt.

Göncz Árpád a fantasy mellett a sci-fi irodalom fordításában is aktívan részt vett. A nevéhez fűződik Mary Shelley Frankenstein című regényének magyarítása, illetve Arthur C. Clarke legismertebb és legsikeresebb regényének, a 2001 Űrodüsszeiá-nak fordítása. Göncz Árpád a fordítói pályája kezdetén a politikai éra miatt nem adhatta a nevét munkáihoz, ezért azok más neve alatt jelentek meg. A szóbeszéd szerint a Marsbéli krónikák magyarra ültetése is az ő műve.

Göncz Árpád ideje lejárt, áthajózott a tengeren, ahol talán tündék és más legendás hősök várják. A szavai, a fordításai örökre itt maradnak nekünk.

Tovább az oldalra

Göncz Árpád (1922 - 2015) a XX. századi magyar demokratikus mozgalmak kiemelkedő szereplője.

Fiatalemberként, frissen végzett jogászként részese a nyilasok elleni fegyveres ellenállásnak, 1945-től a kisgazda pártban kezdi politikai tevékenységét. A párt betiltása után fizikai munkásként dolgozik. Az 1956-os forradalom után a Bibó-per másodrendű vádlottjaként életfogytiglani börtönre ítélik. 1963-ban amnesztiával szabadul. Fordítóként kezd új pályát, az angol-amerikai irodalom egyik legnevesebb fordítójaként válik ismertté. Ezt követően indul saját írói munkássága. A Magyar Írók Szövetségében 1981-től a műfordítói szakosztály elnöke, majd 1989-től 90-ig a szövetség elnöke.

A demokratikus ellenzék tevékenységében kezdetektől részt vesz 1990-ben a szabad választások után a Magyar Köztársaság első elnöke (1990-1995, 1995-2000).

Közvetlen személyisége, rendkívüli nyitottsága, megalkuvás nélküli, kikezdhetetlen erkölcsi tartása, feleségével, Göntér Zsuzsannával közös, mély szociális érzékenysége állnak máig töretlen népszerűsége mögött.