Göncz Árpád író, műfordító és a berényi fürdőélet

Interjú Göncz Árpáddal

2013. november 5.

Balatonberényi Tükörkép - VII. évf. 9. szám

"Nagyon sokat hallottam a rokonságon belül arról, hogy Göncz Árpád és szülei a múlt század első felében, Balatonberényben töltötték a nyarakat."

Köztudott a Balatonberényi Tükörkép olvasói előtt, hogy intenzíven foglalkozom szülőfalum történetével. Izgalmas szelete a falu múltjának a fürdőélet, s az egykor nagy vihart kavart naturista strand létesítése. Nagyon sokat hallottam a rokonságon belül arról, hogy Göncz Árpád és szülei a múlt század első felében, Balatonberényben töltötték a nyarakat. Bátorkodtam – az internet segítségével felkeresni őt, s arra kértem, hogy írja le: milyennek látta az akkori Balatonberényt. Kik nyaraltak itt? Milyen volt a vendégek fogadása? Milyen volt az ellátás, s ha van korabeli fénykép kaphatnék-e belőle, stb. Göncz úr a levéllel ellentétben, nagyon rövid időn belül a személyes találkozást választotta, mégpedig azonnal. Göncz Árpád és felesége úgy fogadtak, mintha mindig ismertük volna egymást.

Beszélgetés közben megjegyezte: „Hát, már elmúltam 9l éves.” Ott és akkor úgy láttam, hogy ugyan ősz lett, a haja kicsit ritkább, talán mintha fáradtabb és görnyedtebb lenne, de elnök úr emlékei Berényt illetően ma is olyan frissek,mintha itt jártunk – keltünk volna a falu utcáiban.  

Egy nap állt rendelkezésemre, hogy összekapjam magam, és felkészüljek a riporteri szerepemre, így az alábbi kérdések összeállítására volt csak időm, melyekre Göncz úr válaszait rögtön a kérdések után közreadom.

-  Elnök úr és családja számára mit jelentett a vidék?

-  Hát a Balaton es környéke! Ötéves koromtól kezdve hosszú éveken át jártunk Balatonberénybe. Számomra a vidék Balatonberény volt. Az ott töltött idők emlékeit hűen őrzöm.

- Elnök úr családja miért éppen Berényt választotta?

- Az ismerősök ide jártak, és a csend, minél távolabb lenni a nagyváros zajától. Tudod olyan volt az akkori Balatonberény, mint egy nagy család! Kedvesek, barátságosak, segítőkészek voltak. Mi az öreg Baksáéknál nyaraltunk a Durugában, most már bizonyara más neve lett az utcának. Ella még kislány volt.

(Ma mar Petőfi Sándor utca. Amikor megmondtam, hogy az öreg Baksáné született Kovács Erzsébet az apai nagyapám testvére, ennek kapcsán Ella a második unokatestvérem volt, felcsillant a szeme, és még nagyobb ambiciózussal beszélt Berényről.  Így aztán elmondta, hogy legjobb barátja Németh Jani, aki 12 évvel fiatalabb, testvére Mariska pedig 12 évvel idősebb volt, mint ő. „Mariska volt is nálunk Budapesten. Nagyon szerettem őket.” Németh Jani bácsit es Mariska nénit én is jól ismertem - mondtam. Felcsillant a szeme, s azt éreztem, hogy olyan meleg hangulatú, családias légkörbe csöppentem, hogy a kinti zord időt is feledtette. Nagyon boldognak láttam, éreztem, hogy örül annak, hogy ott ül vele szemben egy leánya-korú ember, és mégis ismeri az ő legjobb barátait. Sajnos már rég nincsenek közöttünk.)

- Elnök úr, milyen volt a vendégfogadás Berényben?

- Hát szerettek es örültek, hogy jöttünk! Részint azért, mert abból éltek, másrészt az egy egészen más világ volt. Összetartottak az emberek jóban, rosszban, de meg a dolgos hétköznapokban is.

-  Kik jártak Balatonberénybe nyaralni?

-  Veres Péter író, dr. Szekeres Emil, dr. Dragonits Tamás, a Maly család tagjai, de Škoda Rudi is Berényben töltötte a nyarakat, aki később Somogyvári Rudolf néven vált közismert színésszé. A nagykanizsai állomás főnöke, a Kratky is ide járt. Épített is nyaralót Berényben.

-  Mivel töltötte az idejét a balatonberényi nyaralás ideje alatt?

-  Én, mint gyerek, Németh Jani barátom édesapját mindennap elkísértem a csordával a legelőre. Engem nem annyira a fürdőzés, hanem a Balaton szépsége, varázsa, mint természeti kincs érdekelt. Másodsorban pedig a csendes kis falu, a kortársak, tehát a velem egykorú pajtások, és ott a „Durugában” csapatba verődve játszottunk, és élveztük a nyarat, a jó levegőt. Már akkor megmutatkozott az írói vénám, s rögtönzött színdarabokat írtam, melyeket eljátszottunk. Még a váróteremben is gyakoroltunk meg a kabinban a Balatonon. Amikor összeállt a darab, leadtuk az utca gyerekeinek hátul az udvarban, a verem előtt.

-  Milyen volt a szolgáltatás?

-  El kell mondanom, hogy nagyon jó volt. A strand tisztasága kitűnő, és a víz minősége is kifogástalan volt. Nekem volt egy felfújhatós puputeve - úszógumim, aminek hátul a nyaka után egy medenceszerű rész volt, bele lehetett ülni. Mivel én nem nagyon szerettem a Balaton vizét, mint fürdési lehetőséget, az úszógumit örömmel használták a kortárs gyerekek.

Közben megbeszéltük Göncz Árpád írói es műfordítói munkásságát, hisz két és fél óra hosszú idő. A kérdésére a riportkészítő a vizsgán megfelelt, mert természetesen tudtam, hogy a Tövismadarakat, Updike-tól, a Kentaurt, Tolkien-től A gyűrűk ura című műveket az ő fordítása révén olvashattuk.

Közben eljárt az idő. Kellett, hogy visszainduljak a komphoz. A kinti zord idő ellenére, nagyon meleg hangulatú beszélgetésben volt részem. A benyomásom az volt, hogy Göncz Árpád egy nagy tudású, nagyon közvetlen, nyitott, de ugyanakkor nagyon szerény ember. Felesége, Zsuzsa asszony egy csendes, szolid mosolyú asszony. Azt mondotta: „Arpád ha a nyaralás szóba esik, mindig Berényről beszél.”

Göncz Árpád gyakran mondta beszélgetés közben a helyszíneket: Duruga, Major, Újmező utca stb. Úgy láttam, hogy idős kora ellenére ma is az akkori huncut, éles látású kamasz gyermek, szolidan mosolyog rám, és úgy mesél a berényi évekről. Nyugodtam állíthatom, Balatonberényt és a Balatont második szerelmének tekinti ma is.

Kovács Ilona
helytörténet kutató

(Az interjú Tihanyban készült 2013. március 14-én)

Tovább az oldalra

Göncz Árpád (1922 - 2015) a XX. századi magyar demokratikus mozgalmak kiemelkedő szereplője.

Fiatalemberként, frissen végzett jogászként részese a nyilasok elleni fegyveres ellenállásnak, 1945-től a kisgazda pártban kezdi politikai tevékenységét. A párt betiltása után fizikai munkásként dolgozik. Az 1956-os forradalom után a Bibó-per másodrendű vádlottjaként életfogytiglani börtönre ítélik. 1963-ban amnesztiával szabadul. Fordítóként kezd új pályát, az angol-amerikai irodalom egyik legnevesebb fordítójaként válik ismertté. Ezt követően indul saját írói munkássága. A Magyar Írók Szövetségében 1981-től a műfordítói szakosztály elnöke, majd 1989-től 90-ig a szövetség elnöke.

A demokratikus ellenzék tevékenységében kezdetektől részt vesz 1990-ben a szabad választások után a Magyar Köztársaság első elnöke (1990-1995, 1995-2000).

Közvetlen személyisége, rendkívüli nyitottsága, megalkuvás nélküli, kikezdhetetlen erkölcsi tartása, feleségével, Göntér Zsuzsannával közös, mély szociális érzékenysége állnak máig töretlen népszerűsége mögött.