Egy festmény története

Gubányi Imréné Greksa Erzsébet naiv festő alkotása Göncz Árpád titkársági szobájának falát díszíti

Homokmégy község 1998. október 4-én posztumusz díszpolgári címet adományozott Gubányi Imréné Greksa Erzsébet naiv festőnek.  Göncz Árpád is részt az ünnepségen. A festőnő öt gyermekéből a legfiatalabb, Tóth Árpádné Gubányi Mária ez alkalomból édesanyjuk egy festményét ajándékozta a köztársasági elnöknek.

Gubányi Mária levele:

„Elnök úr a személyes találkozás után, nagyon kedves  hangú levélben köszönte meg a festményt, méltatva  a tartalmát,  a  nehéz  paraszti munkát, az  aratást.

Elnök úr halála után  Gulyás Andrással, Göncz Árpád titkárságának vezetőjével beszélgettek  az ATV- csatornán. Miközben az interjút néztem, felfedeztem a háttérben egy képet. Amikor  felismertem édesanyám festményét, kijöttek  a  könnyeim, mert  az  jutott  eszembe, amit  neki  ígértem, hogy emlékét  ébren  tartjuk.

A  temetés után a Klubrádióban egy  műsorban Göncz Árpádhoz  fűződő  emlékeket  gyűjtöttek össze, és én  betelefonáltam, elmondtam, hogyan ismertem fel édesanyám festményét.

Pár nap  múlva felhívott telefonon Gulyás András, Göncz Árpád titkárságának vezetője, és kiderült, hogy  hallotta  a  rádióban  a  kép  történetét, és azt mondta, örül,  hogy a festmény az irodájába  került. Így találkoztak az események.”

Gubányi Imréné Greksa Erzsébet paraszti  családban született 1920-ban. Később férjével együtt cselédként  dolgozott  a kalocsai érsekséghez  tartozó Bödd pusztán. Tíz éven belül öt gyermekük született. Gubányi Imréné Greksa Erzsébet 34  évesen megözvegyült, gyerekeiről egyedül kellett gondoskodnia. Miután gyerekei felnőttek, meg tudta valósítani régi álmát, festeni kezdett. A  megélt  paraszti  világot, ünnepeit, népszokásait  örökítette meg. Kecskeméten 1977-ben a Magyar Naiv Művészek Múzeumában kiállítást rendeztek műveiből, melyet Homokmégytől-Kanadáig, több sikeres kiállítás követett. 1980-ban elnyerte a Népművészet Mestere címet. 

Irodalom: Tamás  László: Kalocsa vadvirága  - Gubányi  Imréné Greksa Erzsébet naiv festő

Tovább az oldalra

Göncz Árpád (1922 - 2015) a XX. századi magyar demokratikus mozgalmak kiemelkedő szereplője.

Fiatalemberként, frissen végzett jogászként részese a nyilasok elleni fegyveres ellenállásnak, 1945-től a kisgazda pártban kezdi politikai tevékenységét. A párt betiltása után fizikai munkásként dolgozik. Az 1956-os forradalom után a Bibó-per másodrendű vádlottjaként életfogytiglani börtönre ítélik. 1963-ban amnesztiával szabadul. Fordítóként kezd új pályát, az angol-amerikai irodalom egyik legnevesebb fordítójaként válik ismertté. Ezt követően indul saját írói munkássága. A Magyar Írók Szövetségében 1981-től a műfordítói szakosztály elnöke, majd 1989-től 90-ig a szövetség elnöke.

A demokratikus ellenzék tevékenységében kezdetektől részt vesz 1990-ben a szabad választások után a Magyar Köztársaság első elnöke (1990-1995, 1995-2000).

Közvetlen személyisége, rendkívüli nyitottsága, megalkuvás nélküli, kikezdhetetlen erkölcsi tartása, feleségével, Göntér Zsuzsannával közös, mély szociális érzékenysége állnak máig töretlen népszerűsége mögött.