Bús Balázs beszéde

Tisztelettel köszöntöm Önöket Óbudán, mai megemlékezésünkön.

Göncz Árpád emléke mindenkinek mást jelent. Vannak, akik számára elsősorban író és műfordító, másoknak ’56-os elítélt, eltökélt ellenzéki, megint másoknak elnök úr. Nekem személy szerint Óbuda díszpolgára, a lokálpatrióta erények megtestesítője volt. Ezen túlmenően egyik legkedvesebb könyvem, a Gyűrűk ura fordítója, így neki köszönhetem fiatal korom egyik legizgalmasabb olvasmányélményét.

Sokan azok közül, akik már hosszú évtizedek óta élnek itt e környéken, egy decens, de barátságos óbudai polgárt ismerhettek meg személyében. Ma tehát egy olyan emberre emlékezhetünk, akit noha komoly kihívások elé állított az élet, mindig képes volt emberségét megtartani.

Göncz Árpád, ha nem is volt a legtöbb itteni kortársának közeli ismerőse, de lehetett volna. Díszpolgárunk emléktáblája ennek a Bécsi úti épületnek a falán legyen Elnök úr emberközeliségének a mementója!

Tovább az oldalra

Göncz Árpád (1922 - 2015) a XX. századi magyar demokratikus mozgalmak kiemelkedő szereplője.

Fiatalemberként, frissen végzett jogászként részese a nyilasok elleni fegyveres ellenállásnak, 1945-től a kisgazda pártban kezdi politikai tevékenységét. A párt betiltása után fizikai munkásként dolgozik. Az 1956-os forradalom után a Bibó-per másodrendű vádlottjaként életfogytiglani börtönre ítélik. 1963-ban amnesztiával szabadul. Fordítóként kezd új pályát, az angol-amerikai irodalom egyik legnevesebb fordítójaként válik ismertté. Ezt követően indul saját írói munkássága. A Magyar Írók Szövetségében 1981-től a műfordítói szakosztály elnöke, majd 1989-től 90-ig a szövetség elnöke.

A demokratikus ellenzék tevékenységében kezdetektől részt vesz 1990-ben a szabad választások után a Magyar Köztársaság első elnöke (1990-1995, 1995-2000).

Közvetlen személyisége, rendkívüli nyitottsága, megalkuvás nélküli, kikezdhetetlen erkölcsi tartása, feleségével, Göntér Zsuzsannával közös, mély szociális érzékenysége állnak máig töretlen népszerűsége mögött.