Bús Balázs beszéde

Tisztelettel köszöntöm Önöket Óbudán, mai megemlékezésünkön.

Göncz Árpád emléke mindenkinek mást jelent. Vannak, akik számára elsősorban író és műfordító, másoknak ’56-os elítélt, eltökélt ellenzéki, megint másoknak elnök úr. Nekem személy szerint Óbuda díszpolgára, a lokálpatrióta erények megtestesítője volt. Ezen túlmenően egyik legkedvesebb könyvem, a Gyűrűk ura fordítója, így neki köszönhetem fiatal korom egyik legizgalmasabb olvasmányélményét.

Sokan azok közül, akik már hosszú évtizedek óta élnek itt e környéken, egy decens, de barátságos óbudai polgárt ismerhettek meg személyében. Ma tehát egy olyan emberre emlékezhetünk, akit noha komoly kihívások elé állított az élet, mindig képes volt emberségét megtartani.

Göncz Árpád, ha nem is volt a legtöbb itteni kortársának közeli ismerőse, de lehetett volna. Díszpolgárunk emléktáblája ennek a Bécsi úti épületnek a falán legyen Elnök úr emberközeliségének a mementója!