Borkóstolás 1997

László Ágnes

Magyar Hírlap (részlet)

Göncz Árpád köztársasági elnök, a VI. Budapesti nemzetközi Borfesztivál fővédnöke a Magyar Borok pincelabirintusában meglepően szakszerű kérdéseket tett fel kísérőinek. Az íróból lett államelnök életéről, múltjáról sokat tudunk, de az újdonság, hogy ősei között borászok is voltak.

-Még a nagyszüleimtől hallottam bizonyos Stridó közről, ami manapság Strigova nevet viseli, Csáktornya mellett, annak borvidéke. Itt élt hajdanán atvai dédapámék családja. A múltkoriban keresztülutaztunk a gyönyörű falun, ami sokkal nagyobb, mint hittem, de ott már senki sem emlékezett rá, hogy Gönczéknek hol is volt a pincéjük. Kiválasztottam a legszebbet, kineveztem a mienkének – gondolatban. Sajnos, a temetőben sem találtam rá a család nyomaira és arra a házra sem, ahol dédapám patikája volt. Valószínűleg réges-régen lebontották. Ennyi a kötődésem a Zala-i és Mura-közi dombvidékhez, ahol igen jó bort termelnek. Olyannyira csak ennyi, hogy amikor az élet rákényszerített a pályamódosításra, a mezőgazdaságon belül a talajvédelemmel foglalkoztam, nem szőlészettel, borászattal. De azért van egy érdekes történetem. Villány mellett volt egy hegy, amit úgy hívtak: Göntérhegy. Itt kevés, de kiváló minőségű bort termeltek, amit állítólag a londoni bortőzsdén is jegyeztek. Aztán, ki tudja milyen megfontolásból, de a hegy más kitettségű oldalán tovább telepítették a szőlőt.

-Mit jelent az, hogy más kitettségű?

-A napfény mennyiségét a tábla fekvése jelöli, ami az egyik legfontosabb eleme a jó bornak.

-Lám, mégis csak megszólal önből a szakember.

-Pedig nagyon régen nem használtam ezt a kifejezést, csak azért hoztam szóba, mert a feleségem leánykori neve is Göntér. Sőt, nemrég tudtam meg, hogy a Gönczök gyökerei a szlovéniai Lendva melletti két faluban, Hidvégen és Göntérfalván keresendők, ahol a Gönczök és a Göntérek leszármazottai éltek. Amikor Zsuzsát Budapesten feleségül vettem erről fogalmunk sem volt, de ha mostanság arra járunk – és ezt gyakorta megtesszük – viccesen azt mondogatjuk: „a saját” borvidékünkön vagyunk. Bizonyíték erre, hogy a Ptuj-i – az Osztrák- Magyar Monarchia idején a Pettau – Borkombinát megalapítója, első igazgatója Göncz János volt, most pedig fia az egyik vezetője. Ott avattak borlovaggá, de mint felkért borkóstoló Móron szerepeltem először, azt hiszem utoljára. Ugyanis elfelejtették közölni velem, hogy a borkóstoló csak ízlelgeti, aztán pedig kiköpi a bort, s mire erre rájöttem, már nem éreztem egészen jól magam.

Tovább az oldalra

Göncz Árpád (1922 - 2015) a XX. századi magyar demokratikus mozgalmak kiemelkedő szereplője.

Fiatalemberként, frissen végzett jogászként részese a nyilasok elleni fegyveres ellenállásnak, 1945-től a kisgazda pártban kezdi politikai tevékenységét. A párt betiltása után fizikai munkásként dolgozik. Az 1956-os forradalom után a Bibó-per másodrendű vádlottjaként életfogytiglani börtönre ítélik. 1963-ban amnesztiával szabadul. Fordítóként kezd új pályát, az angol-amerikai irodalom egyik legnevesebb fordítójaként válik ismertté. Ezt követően indul saját írói munkássága. A Magyar Írók Szövetségében 1981-től a műfordítói szakosztály elnöke, majd 1989-től 90-ig a szövetség elnöke.

A demokratikus ellenzék tevékenységében kezdetektől részt vesz 1990-ben a szabad választások után a Magyar Köztársaság első elnöke (1990-1995, 1995-2000).

Közvetlen személyisége, rendkívüli nyitottsága, megalkuvás nélküli, kikezdhetetlen erkölcsi tartása, feleségével, Göntér Zsuzsannával közös, mély szociális érzékenysége állnak máig töretlen népszerűsége mögött.