Göncz Árpád halott – megszólalt ifjabb Bibó István

Bibó István fia a börtönévek idején ismerkedett meg a kedden elhunyt köztársasági elnökkel, akit édesapjával együtt ítéltek életfogytiglanra. Azt mondta róla: Göncz Árpád jelentőségét megpróbálták ugyan kétségbe vonni, amikor "megkezdődött a párbeszéd-képtelenség felé való menetelés", azonban ez "igazából nem sikerülhetett". Nagyon üdítőnek tartja Göncz látásmódját, mert szerinte "ma a humorérzék is nagyon hiányzik a politikai életből".

HVG.hu

2015. október. 07.

Fotó: Vörös Szilárd

Göncz Árpád a nehéz helyzetekben is hiteles párbeszédre törekedett – mondta az M1-en szerdán ifjabb Bibó István művészettörténész. 

Hozzátette: a kedden elhunyt volt köztársasági elnök mindenkivel közvetlen tudott lenni, nem volt benne semmi szertartásos, mindez pedig esetében nem póz volt, hanem személyiségének lényegéhez tartozott.

Göncz Árpádot közjogi méltóságként 1956-os szerepvállalása, majd a börtönben eltöltött évek miatt szerte a világban szívesen fogadták a politikusok, ehhez hozzájárult személyisége és a rendszerváltás "euforikus" jellege is.

Mint ifj. Bibó István fogalmazott, Göncz Árpád jelentőségét megpróbálták ugyan kétségbe vonni, amikor "megkezdődött a párbeszéd-képtelenség felé való menetelés", azonban ez "igazából nem sikerülhetett".

A művészettörténész kitért arra is, hogy Göncz Árpád olyan hiteles személyiség volt, aki kritikus helyzetekben is tudott képviselni törvénybe nem foglalható értékeket. "Ha nincs ilyen személyiség, marad az egymás mellett való elbeszélés és a sárdobálás" – tette hozzá.

Ifj. Bibó István felidézte, hogy Göncz Árpáddal a börtönben eltöltött évei után ismerkedett meg komolyabban, emlékei szerint a későbbi köztársasági elnök Bibó István politikushoz hasonlóan sosem beszélt "programszerűen" saját szenvedéseiről, ehelyett "kritikusan és önironikusan" tekintett önmaga szerepére. 

"Mindez nagyon üdítő volt, mert ma a humorérzék is nagyon hiányzik a politikai életből" – fűzte hozzá.

Tovább az oldalra

Göncz Árpád (1922 - 2015) a XX. századi magyar demokratikus mozgalmak kiemelkedő szereplője.

Fiatalemberként, frissen végzett jogászként részese a nyilasok elleni fegyveres ellenállásnak, 1945-től a kisgazda pártban kezdi politikai tevékenységét. A párt betiltása után fizikai munkásként dolgozik. Az 1956-os forradalom után a Bibó-per másodrendű vádlottjaként életfogytiglani börtönre ítélik. 1963-ban amnesztiával szabadul. Fordítóként kezd új pályát, az angol-amerikai irodalom egyik legnevesebb fordítójaként válik ismertté. Ezt követően indul saját írói munkássága. A Magyar Írók Szövetségében 1981-től a műfordítói szakosztály elnöke, majd 1989-től 90-ig a szövetség elnöke.

A demokratikus ellenzék tevékenységében kezdetektől részt vesz 1990-ben a szabad választások után a Magyar Köztársaság első elnöke (1990-1995, 1995-2000).

Közvetlen személyisége, rendkívüli nyitottsága, megalkuvás nélküli, kikezdhetetlen erkölcsi tartása, feleségével, Göntér Zsuzsannával közös, mély szociális érzékenysége állnak máig töretlen népszerűsége mögött.