Nagyapám könyvtára – Göncz Árpád szobrának avatására

Benedek Márton megemlékezése

KETTŐS MÉRCE

2017. október 6. péntek

Magánemberek, civil szervezetek és a III. kerületi önkormányzat adakozásának köszönhetően ma délután avatják néhai nagyapám szobrát nem messze attól az óbudai bérháztól, ahol negyven évig élt családjával. Ezúton is szeretném mindenkinek melegen megköszönni azt a szeretetet és pénzbeli támogatást, mely e szobor megalkotását lehetővé tette.

Kép forrása: gonczarpad.hu

A közösségi médiában látott komoly érdeklődésre felfigyelve, és látván, hogy még a helyi fideszes többségű önkormányzat is hozzájárult a szobor finanszírozásához, eltűnődtem, miként lehetséges, hogy nagyapám emléke a mai napig képes ennyi embert megmozgatni? Mik voltak azok az értékek, melyeket polgártársaink vele azonosítanak - és esetleg hiányolnak a mai politikából?

A legfontosabb talán a másik ember iránti őszinte érdeklődése volt. Nagyapám bárkivel képes volt emberi kapcsolatot létesíteni; odafigyelt és reflektált arra, amit beszélgetőpartnere mondott neki; és elnökként is személyesen válaszolt minden neki címzett levélre. Beszédei kifejezték azt a másik iránti tiszteletet, melyet oly sokan hiányolunk mai közéletünkből.

Én azonban nem a közvetlensége, hanem a döntéseiből kiolvasható erkölcsi tartása és hitelessége miatt tiszteltem és tartom a mai napig példaképemnek. Ellenállóként a negyvenes évek óta következetesen képviselte, hogy a fasizmus gonoszságával szemben személyesen is fel kell lépnünk. Kisgazdaként pontosan értette, hogy földreform nélkül nem orvosolhatók a történelmi Magyarország tulajdonviszonyaiból eredő igazságtalanságok. Ötvenhat után azért került börtönbe, mert lépéseket tett, hogy a forradalom egyes célkitűzéseinek megvalósítása végett tárgyalások induljanak a szovjet kormánnyal Bibó István kibontakozási tervéről. Az elnyomás különböző formáival szemben vállalt elvszerű és bátor kiállása tette alkalmassá arra, hogy a rendszerváltás egyik szimbolikus és széleskörűen elfogadott szereplőjévé váljon.

Mivel nemrég felmerült, hogy „negatív értelemben vett súlyos történelmi felelősség” terhelné, amiért a rendszerveltás után elmaradt az igazságtétel, ki kell mondanom: emberi nagyságához nagymértékben hozzájárult az, hogy hat év börtön után sem a bosszúvágy, hanem az 1990-ben lefektetett alkotmányos rend védelme és rendszerváltó forradalmunk békés eredményeinek megőrzése vezérelte. Őt is, ahogy Antall József miniszterelnököt és Sólyom László alkotmánybírósági elnököt is.

Ha a szír menekültválság elnöki megbízatása alatt érte volna el Magyarországot, egészen biztosan felemelte volna szavát bárminemű menekült- vagy idegenellenes kampánnyal szemben, ahogyan a humanizmus szellemében felszólaló polgártársak elleni uszítással szemben is.

Vagyon nem maradt utána, csak egy pazar könyvtár, melyet családom egy Bécsi úti emléklakásban szeretne majd a látogatók elé tárni. Mi ezzel adózunk emléke előtt.

Benedek Márton

Tovább az oldalra

Göncz Árpád (1922 - 2015) a XX. századi magyar demokratikus mozgalmak kiemelkedő szereplője.

Fiatalemberként, frissen végzett jogászként részese a nyilasok elleni fegyveres ellenállásnak, 1945-től a kisgazda pártban kezdi politikai tevékenységét. A párt betiltása után fizikai munkásként dolgozik. Az 1956-os forradalom után a Bibó-per másodrendű vádlottjaként életfogytiglani börtönre ítélik. 1963-ban amnesztiával szabadul. Fordítóként kezd új pályát, az angol-amerikai irodalom egyik legnevesebb fordítójaként válik ismertté. Ezt követően indul saját írói munkássága. A Magyar Írók Szövetségében 1981-től a műfordítói szakosztály elnöke, majd 1989-től 90-ig a szövetség elnöke.

A demokratikus ellenzék tevékenységében kezdetektől részt vesz 1990-ben a szabad választások után a Magyar Köztársaság első elnöke (1990-1995, 1995-2000).

Közvetlen személyisége, rendkívüli nyitottsága, megalkuvás nélküli, kikezdhetetlen erkölcsi tartása, feleségével, Göntér Zsuzsannával közös, mély szociális érzékenysége állnak máig töretlen népszerűsége mögött.