A szó ereje

1999. december 28.

Galambos Ágnes

Népszabadság Magazin

Még néhány nap és visszavonhatatlanul beköszönt a 21. század. Mit gondol a búcsúzó korról az az ember, aki a század utolsó évtizedében minden felmérés szerint az ország legnépszerűbb közszereplője volt, s aki hiába töltötte be a legnagyobb közjogi méltóságot, ha úgy adódik, ingujjban szalad ki vendége elé a kapuba.

Göncz Árpád lehet író, műfordító vagy éppen köztársasági elnök, mindig, minden körülmények között megmarad természetes, közvetlen embernek.

Galambos Ágnes interjúja az alábbi linken olvasható.

Tovább az oldalra

Göncz Árpád (1922 - 2015) a XX. századi magyar demokratikus mozgalmak kiemelkedő szereplője.

Fiatalemberként, frissen végzett jogászként részese a nyilasok elleni fegyveres ellenállásnak, 1945-től a kisgazda pártban kezdi politikai tevékenységét. A párt betiltása után fizikai munkásként dolgozik. Az 1956-os forradalom után a Bibó-per másodrendű vádlottjaként életfogytiglani börtönre ítélik. 1963-ban amnesztiával szabadul. Fordítóként kezd új pályát, az angol-amerikai irodalom egyik legnevesebb fordítójaként válik ismertté. Ezt követően indul saját írói munkássága. A Magyar Írók Szövetségében 1981-től a műfordítói szakosztály elnöke, majd 1989-től 90-ig a szövetség elnöke.

A demokratikus ellenzék tevékenységében kezdetektől részt vesz 1990-ben a szabad választások után a Magyar Köztársaság első elnöke (1990-1995, 1995-2000).

Közvetlen személyisége, rendkívüli nyitottsága, megalkuvás nélküli, kikezdhetetlen erkölcsi tartása, feleségével, Göntér Zsuzsannával közös, mély szociális érzékenysége állnak máig töretlen népszerűsége mögött.