168 óra
2017. október 6.
Jovánovics Görgy Kossuth-díjas szobrászművész alkotása közadakozásból készült, magánszemélyek, vállalkozások és civilszervezetek mellett Óbuda-Békásmegyer önkormányzata Göncz Árpád a kerület díszpoölgára volt) is támogatta a felállítását.
Az avatáson beszédet mondott Gönczöl Katalin egykori ombudsman és Bojár Gábor üzletember, Koncz Zsuzsa és Bródy János a néhány száz fős közönséggel együtt elénekelték a Ha én rózsa volnék-ot, Jordán Tamás pedig József Attila verseket szavalt.
Gönczöl Katalin az MTI tudósítása szerint azt mondta: a szoborhoz eljöhetnek az új generációnak azok a nemesebb lelkű képviselői, akik hitet, erőt, bátorságot akarnak meríteni a Göncz Árpád által töretlenül képviselt értékekből. Úgy folytatta: mostantól várjuk ide a Göncz Árpádhoz hasonló, „a nemzet szolgálatára kész, szelíd, szerény, de nagyon céltudatos” új politikai nemzedéket.
Hangsúlyozta: a néhai államfő tisztelete töretlen volt a szakmai és emberi szuverenitás iránt, komolyan vette a felelősséget és a felelősségvállalást, pedig nem volt könnyű dolga, sokat támadták, még a közelebbi környezetéből is, olyanok, akik „szerették volna túltenni magukat a demokrácia játékszabályain”.
Felidézte a néhai államfő régi barátja, Vásárhelyi Miklós szavait, aki 2000-ben, Göncz Árpád leköszönésekor arról írt, a köz tisztes szolgálata, az ügy szeretete szíveket melengető tulajdonság, „a köztársaság legigazibb értéke”. Úgy fogalmazott: adjon hitet ez a szobor, hogy „lesz még Magyarországon ilyen köztársaság”.
Bojár Gábor Széchenyi-díjas üzletember, a Graphisoft alapítója azt mondta: egyetlen politikus népszerűsége sem közelítette meg soha Göncz Árpádét. Ez annak a bizonyítéka – tette hozzá –, hogy a magyarok azt szeretik, ha az emberi és politikusi nagysághoz szerénység párosul. Ezért szerinte nemcsak a kormányzó pártoknak, hanem a liberális nézeteket vallóknak is magukba kell nézniük, hogy „miért nincs újabb Göncz Árpádunk”.
Fiatalemberként, frissen végzett jogászként részese a nyilasok elleni fegyveres ellenállásnak, 1945-től a kisgazda pártban kezdi politikai tevékenységét. A párt betiltása után fizikai munkásként dolgozik. Az 1956-os forradalom után a Bibó-per másodrendű vádlottjaként életfogytiglani börtönre ítélik. 1963-ban amnesztiával szabadul. Fordítóként kezd új pályát, az angol-amerikai irodalom egyik legnevesebb fordítójaként válik ismertté. Ezt követően indul saját írói munkássága. A Magyar Írók Szövetségében 1981-től a műfordítói szakosztály elnöke, majd 1989-től 90-ig a szövetség elnöke.
A demokratikus ellenzék tevékenységében kezdetektől részt vesz 1990-ben a szabad választások után a Magyar Köztársaság első elnöke (1990-1995, 1995-2000).
Közvetlen személyisége, rendkívüli nyitottsága, megalkuvás nélküli, kikezdhetetlen erkölcsi tartása, feleségével, Göntér Zsuzsannával közös, mély szociális érzékenysége állnak máig töretlen népszerűsége mögött.