A Göncz-titok nyomában – ajándék a 85. születésnapra

2007. március 21.

Kulcsár László

Infovilág

„Adósságot” törlesztett a most kiadott „Göncz-olvasókönyvvel” a Glória Kiadó – hangzott el ma délelőtt a Visszanézve című kötet bemutatóján, amelyet László György és Wisinger István jegyez szerzőként. Javarészt ők készítették az interjúkat a volt köztársasági elnökkel és gondozták a kéziratot. A dokumentumkötet átfogó betekintést nyújt a rendszerváltozás utáni első magyar államfő életébe.

Tíz éven át, 2000-ig volt a harmadik Magyar Köztársaság államfője Göncz Árpád, s eközben tartósan az ország legnépszerűbb politikusa. A visszavonulása óta eltelt évek alatt bebizonyosodott, hogy személyét továbbra is általános megbecsülés övezi; életművét a hazai közélet értékei között tartjuk számon.

A Visszanézve című kötetet bemutató Pomogáts Béla irodalomtörténész a könyv lapjain is megelevenedő „Árpi-bácsi-képet” igyekezett markánsabbá tenni. Az irodalomtörténész szerint 1990-ben azért esett a választás Göncz Árpádra, mert az elnökjelölt személyisége, egyeztető-közvetítő képessége biztosítékot nyújtott arra, hogy nem az egyik, vagy a másik politikai oldal érdekeit fogja képviselni. „Az ország mai tragédiájának is az az egyik forrása, hogy hiányzik ez a törekvés” – mondta Pomogáts. Eötvös József még 1848 előtt vetette papírra azt a nézetét, hogy a nemzet voltaképpen „nagycsalád”; az összetartozást, a közös élet védelmét kell(ene) szem előtt tartaniuk a nemzet tagjainak. Jó lenne, ha ma is az összefogásnak a szelleme jellemezné a közéletet – fejtegette az „olvasókönyvet” bemutató irodalmár. Göncz Árpád többek között ezekhez a 19. századi hagyományokhoz nyúlt vissza, szem előtt tartva Arany János intelmét is: „Embernek lenni minden körülményben”.

Nem egyedülálló Kelet-Közép-Európában, hogy író foglalja el a köztársasági elnök posztját, hiszen Prágában Václav Havel drámaíróból lett államfő. Ám Göncz Árpád teljesítménye a mai sajátos magyar viszonyok miatt mégis mementó. Független tudott maradni, felül tudott emelkedni a napi politikán, megmaradt írónak. Nem a hatalom, a szereplés, a felülkerekedés, a politikai kártyák keverése állt törekvései középpontjában, hanem a köztársaság eszményének szolgálata. Nem kis teljesítmény ez olyan embertől, aki nem tartja magát politikusnak, és teljesítménye elgondolkodtató különösen napjainkban, amikor már jó ideje elégedetlenek vagyunk a köztársasággal.

A születésnapra megjelent kötet régi és új írások, rádióbeszélgetések ötvözetében törekszik az életpálya felrajzolására. A könyv záró szövege az 1992. október 23-án el nem hangzott beszéd: akkor a Parlament előtt füttyszó és bekiabálások zavarták meg az elnököt abban, hogy elmondhassa. László György és Wisinger István Göncz-olvasókönyvében helyet kapott, az exelnök feleségének, Zsuzsa asszonynak vallomása az életéről, sorsáról. A másik vallomás szerzője Mécs Imre, akit az 1956-i forradalomban való részvételéért életfogytiglani börtönre ítéltek, és aki egy ideig Göncz Árpád cellatársa volt.

Az előszót író Kuncze Gábor SZDSZ-elnök úgy látja: Göncz Árpád államfővé választása „a legjobb kompromisszum volt, ami csak létezett…. legnagyobb műalkotása maga az élete…egyetlen gesztusával sokkal többekhez juttatta el egy élhető élet, egy vállalható világ üzenetét, mint ahányan szövegeit valaha is olvasni fogják.”

László György–Wisinger István: Visszanézve. Beszélgetések Göncz Árpáddal. Glória Kiadó, 2007

Tovább az oldalra

Göncz Árpád (1922 - 2015) a XX. századi magyar demokratikus mozgalmak kiemelkedő szereplője.

Fiatalemberként, frissen végzett jogászként részese a nyilasok elleni fegyveres ellenállásnak, 1945-től a kisgazda pártban kezdi politikai tevékenységét. A párt betiltása után fizikai munkásként dolgozik. Az 1956-os forradalom után a Bibó-per másodrendű vádlottjaként életfogytiglani börtönre ítélik. 1963-ban amnesztiával szabadul. Fordítóként kezd új pályát, az angol-amerikai irodalom egyik legnevesebb fordítójaként válik ismertté. Ezt követően indul saját írói munkássága. A Magyar Írók Szövetségében 1981-től a műfordítói szakosztály elnöke, majd 1989-től 90-ig a szövetség elnöke.

A demokratikus ellenzék tevékenységében kezdetektől részt vesz 1990-ben a szabad választások után a Magyar Köztársaság első elnöke (1990-1995, 1995-2000).

Közvetlen személyisége, rendkívüli nyitottsága, megalkuvás nélküli, kikezdhetetlen erkölcsi tartása, feleségével, Göntér Zsuzsannával közös, mély szociális érzékenysége állnak máig töretlen népszerűsége mögött.